Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

területét tényleg elhagyta, továbbá mivel Németországgal diplomáciai kapcsolataink nsm lévén, vádlottnak Németországba érkezése meg nem állapitható, — ennek folytán a sérelmezett határozat megváltoztatásával nyomozólevól bocsátandó ki. Minthogy továbbá vádlott a vádbeli cselekmény elkövetésekor vitatlanul magyar állampolgársággal bírt, a végzés ama megállapítását, hogy vádlottal szemben a Bp. 471. §-ában eljárás foghat helyet, a felfolyamodás merőben tévesnek minősíti. Az ítélőtábla a felfolyamodást nem tartja alaposnak. Nem vitás tény ugyanis, hogy vádlott ez év tavaszán Németországba kitelepíttetett. Az a magyar állampolgár, akit a Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítés tárgyában 1945. évi november hó 20. napján kelt határozata alapján Németországba áttelepítettek, Magyarország területének az áttelepítés végrehajtásával kapcsolatosan történő elhagyása napján magyar állampolgárságát elveszíti. (7970/1946. M. E. sz. rendelet 1. §-a). Az a körülmény, hogy vádlott az ország területét tényleg elhagyta és Németország meghatározott területére valóban áttelepíttett, az ítélőtábla megítélése szerint megcáfolva nem lett. A felfolyamodásban felhozott szökési esetek, mint egyéni kivételek, előfordulhattak, bizonyítékul azonban jelen esetben nem szolgálhatnak. Helytállónak tartja az ítélőtábla a törvényszék végzésében foglalt utalást, mely szerint vádlottal szemben a Bp. 470. (nyomozólevél kibocsátása) mellőzésével, a 471. §-ban meghatározott eljárás foghat helyet. Ezzel kapcsolatban a felfolyamodás tévesen hivatkozik arra, hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor még magyar állampolgár volt. Bp. s nyomán a bírói gyakorlat ugyanis nem a bűncselekmény elkövetése időpontjában, hanem a Bp. 470., illetve 471. §-ban szabályozott eljárás megindítása időpontjában fennálló állampolgárságot tekinti irányadóul. Nem vitás, hogy' vádlott magyar állampolgárságát elvesztette s így külföldinek tekintendő. Az ítélőtábla nyomatékkal utal arra, hogy a jelen esetben, midőn vádlott az ország területéről kitelepítés útján már eltávolíttatott, annak megítélése, hogy vele, mint külföldivel szemben a 12.530/1945. M. E. sz. rendeletbe ütköző bűntett miatt az eljárás folytatásához a Bp. 471. §. alkalmazásával történő üldözéséhez minő érdek fűződik, illetőleg mindez mily keretek közt mutatkozik szükségesnek : az igaz;ságügyminiszter ezirányú állásfoglalásának kikérése mindenképpen indokolt. így a Bp. 471. §-ának felhívását az ítélőtábla törvényszerűnek és a maga részéről is helytállónak tartja. Nem osztja az ítélőtábla a felfolyamodásban kifejtett ama felfogást, hogy a nyomozólevél kibocsátása a jelen esetben az egyetlen gyakorlati jelentőséggel bíró intézkeéds, annál kevésbbé, mert vádlott eshetőleges Büntetőjogi döntvénytár 5 65