Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

a rendeletnek nemtudása nem mentesít. A külföldi fizetési eszközök engedély nélküli kivitelére irányuló cselekvőség csupán a 4500/1931. M. E. sz. r. 8. §-a alá eső kihágást valósítja meg. (4500/1931. M. E. 4960/1932. M. E. sz. r. 1922 : XXVI. t. c. 1. §. 1, bek'. 3. pont.) Am.Kúria : asemmisségipanaszokatelutasítja. Indokolás : Kifogásolja a védelem az uzsorabíróság ítéletének azt a részét, amely szerint vádlott az 1922 : XXVI. te. 1. §. 1. bekezdésének 3. pontja alá eső bűntettben is bűnösnek mondatott ki. Az írásbeli panaszindokok szerint e részben a bűnösség megállapítása azért sérelmes, mert a vádlott a valutákon kívül csupán a családja részére szükséges ruházati cikkeket vitt magával, s miután nem tudta, hogy azoknak külföldre vitelével kapcsolatban őt a Magyar Nemzeti Bankkal szemben kötelezettség terheli, ez a ténybeli tévedése a Btk. 82. §-a szerint cselekményének büntetőjogi beszámíthatóságát kizárja. Ez az érvelés nem helytálló. A 6210/1931. M. E. sz. rendelettel módosított 4500/1931. M. E. síj rendelet 3. §-aszer int az utasnak csak a sa j át használatára szolgáló poggyásza és saját használatára szolgáló egyéb dolgai nem esnek az ugyané szakaszban a kivinni szándékolt vagyontárgyakra vonatkozóan megállapított korlátozások alá. Minthogy a vádlott által kivinni akart női új cipők, új szoknya és blúz nem voltak a vádlott saját használatára szolgáló dolgok, a már idézett rendelet értelmében ellenértéküket külföldi pénznemben — a pengőben folyósítandó ellenérték ellenében, — a Magyar Nemzeti Banknak be kellett volna szolgáltatni. A törvény kereteit kitöltő ennek a rendeletnek nemtudásával pedig a vádlott abban az esetben sem védekezhetne sikerrel, ha arról valóban nem tudott volna, mert ez nem ténybeli, hanem büntetőjogi tévedés volna, amely a Btk. 81. §-a értelmében a beszámítást nem zárná ki. Ámde a valónak elfogadott abból a tényből, hogy vádlott a határon vámvizsgálat nélkül, az illetékes hatósági közeg előtt a hatósági ellenőrzés, megtörténtére utaló valótlan állítás tételével akart átjutni, nyilvánvaló az is, hogy a korlátozó rendelkezésről tudott. A vádlottnak az említett ingóságok kivitelére irányuló ez a fondorlatos eljárása pedig hiánytalanul betölti az 1922. XXVI. tc. 1. §. 1. bekezdésének 3. pontjában meghatározott bűntett törvényes fogalmát, tehát bűncselekmény. Vádlottnak az a cselekvősége, hogy ugyanakkor külföldi fizetési eszközt is akart kivinni, nem esik ugyané bűntett súlya alá, mert ez a tőr60