Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

74 tekintve végül, hogy az, miszerint az örökösként beperelt alperes örökölt-e és mit? ennek elmarasztalhatóságára nézve oly lényeges előfeltétel, miszerint e kérdésnek tisztába hozatala nélkül a jelen polg. törv. rendtartás szerint határozott és végrehajtható elmarasztalás irányában ki sem mondható, s eként ily lényeges érdemi kérdésnek a végrehajtási eljárásra való utalása annál kevésbbé foghat helyt, mivel különben a jelenleg érvényben levő s a hivatalos beavatkozást csak bizonyos esetekre szorító örökösödési eljárás mellett legtöbb esetben a peres érdemi kérdést a végrehajtási eljárás alkalmával szabályszerű peres eljárás nélkül kellene tisztába hozni és a fokozatos felébb vitel kizárásával egyedül csak semmiségi panaszszal orvosolható végzés utján eldönteni: mindezeknél fogva a polg. törv. rendtartás életbelépte ntán hozott minden oly Ítélet, melyben a fél öröksége erejéig lett elmarasztalva anélkül, hogy az örökség misége és mennyisége közelebbről meghatároztatnék, mint végrehajthatatlan a polg. törv. rendt. 297. §-ának 10. pontja szerint semmis. (1873. január 16-án 14877. sz. a.) 333. Tekintve, miszerint a marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén érvényben álló 1853. évi július 18-án kelt csődrendtartásnak 64. §-a a vagyonbukottnak csődön kivül létezhető vagyona elleni személyes kereset indítását megengedi: tekintve továbbá, miszerint az elrendelt csőd az ennek tartama alatt is szerződési képességét el nem vesztett bukottnak nem személyes jogaira, hanem tisztán vagyoni állapotára vonatkozik : a marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén a polg. törv. rendtartás életbelépte után is a bukottnak netán csődön kivüli vagyona, vagy személyes keresménye ellen irányzott kereset indíthatására nézve törvényes akadály fenn nem forog. (1873. január 29-én 16318. sz. a.) 334. Tekintve a polg. törv. rendtartás 587. §-ának szövegét, mely szerint az annak végén előforduló szavak, hogy »e végzés ellen perorvoslatnak helye nincs,« — kifejezetten csak azon szakasz második részére szorítkozóknak nem tekinthetők ;