Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

72 325. Az igénykereset a polg. törv. rendtartás 467. §-ának világos rendelkezése szerint a végrehajtató és végrehajtást szenvedő fél ellen együttesen levén intézendő, az egyedül a végrehajtató ellen intézett igénykereset nem tárgyalható, hanem kiigazítás végett visszaadandó; — ellenkező eljárás a polg. törv. rendt. 297. §-ának 1-ső pontjába ütköző, hivatalból is figyelembe veendő semmiséget képez. (1872. deczember 10-én 15191. sz. a.) 326. Tekintve, miszerint az 1871. évi XXXL t. czikk 24. §-a a kir. járásbiróságokat telekkönvvi hatósággal felrnházta, telekkönyvi kiigazítási keresetek elintézésére ugyanazon törvényszakasz által hozzájuk utasított területen a kir. járásbíróságok illetékesek. (1872. deczember 10-én 14759. sz. a.) 327. Sommás ügyben egyedid a tannkihallgatásra, nem pedig egyúttal az ítélet kihirdetésére megidézett, de meg nem jelent fél részére a nyomban hozott és kihirdetett ítélet szabályszerű megidézés folytán kihirdetendő. (1872. deczember 13-án 13476. sz. a.) 328. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás I. czime III. fejezetének 53. §-a egyedül azon eseteket sorolja elő, melyekben az ezen fejezetben megállapított illetőségi szabályoktól való eltérésnek a megelőző 51. §-ban érintett önkéntes alávetés folytán sincs helye, de a harmadik czim első fejezetében foglalt eljárási szabályokra, jelesül a 93.§-nak b) pontjára nem vonatkozik: a polg. törv. rendt. 53. §-ának d) pontja ki nem zárja, hogy oly esetben is, midőn gyámság vagy gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, a rendes perút helyett a sommás eljárás érvényesen kiköttethessék. (1872. deczember 21-én 15458. sz. a.) 329. Az átmeneti intézkedések I. czikkéből kifolyólag a m. kir. semmitőszék azon esetben is, ha a semmiségi panasz oly legfőbb itélőszéki határozat ellen van intézve, mely még a polg. törv. rendtartás életbelépte előtt beadott felebbezés folytán keletkezett, annak megvizsgálására, valljon a felebbezést a legfőbb