Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

43 207. A kir. semmitőszék valamely semmiségi panasz elintézése alkalmával csak akor érzi magát hivatva a perköltségek iránt határozni, ha a fél e tekintetben törvénynél fogva a semmiségi panaszon kívül más perorvoslattal nem élhet. (1870. deczember 20-án 13009. sz. a.) 208. Ha felperes a tárgyalás folyama alatt azon okból teszi le a pert, mivel alperest ennek képviseletére nem jogosult személy kezeihez idéztette meg, a polg. törv. rendt. 70.§-a alkalmazásba nem jő, hanem felperes perújítás nélkül is megindíthatja az illetékes alperes ellen az ugyanazon tárgyú pert. (1870. deczember 29-én 12493. sz. a.) 209. Pert újító alperes javára is, az általa felperesnek fizetendő, vagy már fizetett kielégítési összegre vezetendőleg, csak a polg. törv. rendt. 338. §-a minden feltételeinek igazolása mellett rendelhető el a biztosítás. (1870. deczember 29-én 12859. sz. a.) 210. Oly esetben, midőn a hagyatékot csupán ingóságok képezik, annak kimondása, hogy egyezség nem létesítése esetében melyik fél utasíttassák perre, a törvényszék hatásköréhez tartozik; de a polg. törv. rendt. 588. §-ában felemlített biztosítási lépéseket a szolgabiróság megteheti.1) (1871. január 11-én 14112. sz. a.) 211. Oly esetekben, midőn biróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyakorolnak, ugyanazon végzésben ingó és ingatlanokra egyidejűleg rendelnek végrehajtást, annak mindkét iránybani foganatosítása végett az illető telekkönyvi hatóság megkeresendő. (1871. január 11-én 13292. sz. a.) 212. Takarékpénztárak és hitelintézetek a polg. törv. rendtartás 386. §-ában említett közpénztáraknak nem tekinthetők, s az *) Változott annyiban, hogy az 1877 : XX. t. czikk életbelépte után oly esetekben, midőn az örökösök nagykornak, a biztosítási intézkedések megtételére a járásbíróság van hivatva.