Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

102 oly keresetekben, melyekben felperesként valamely czég szerepel, ennek megnevezése elégséges és a képviselő névszerinti kijelölésének mellőzése semmiségi esetet nem képez. (1875. január 21-én 20416., 20417., 20764. és 20765. sz. a.) 412. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás III. czimének 1-ső fejezete a peres eljárás átalános határozatait tartalmazza, jelesül a 108. §. azt feltételezi, miszerint a felsőbiróságilag megvizsgálandó határozat kiegészítést igénylő alakszerű perbeli eljáráson alapul: a peren kivüli örökösödési eljárás közben hozott, felebbezéssel megtámadott végzés ellenében a polg. törv. rendt. 108. §-a nem alkalmazható. (1875. február 4-én 20580. sz. a.) 413. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás 18. § -a s az abból kifolyó 353. §. szerint az ingatlan vagyonra vonatkozó jogok feletti bíráskodás a végrehajtás közben is a birtokbiróság és esetleg a telekkönyvi hatóság hatásköréhez tartozik; tekintve, hogy valamely felülépítmény azon oknál fogva, mert telekkönyvileg nincs feltüntetve, természeti tulajdonságát mint ingatlan el nem veszti; tekintve viszont, hogy a polg. törv. rendtartás 19. §-ához képest a telekkönyvi hatóságok egyedül azon ügyek ellátására és kezelésére hivatvák, melyek a fennálló telekkönyvi rendszabályok szerint intézendők, vagy a polg. törv. rendtartásban kifejezetten hozzájuk utaltattak: a telekkönyvbe be nem vezetett újpesti házakra nézve a végrehajtási eljárás a birtokbiróság által a polg. törv. rendtartás VIII. czimének III. fejezetében foglalt szabályok szerint foganatosítandó. (1875. február 5-én 21616. sz. a.) 414. Tekintve, hogy az 1853. évi július 16-án kibocsátott csődrendelet 176. §-a szerint azon hitelező, ki az említett csődrendelet hatályban léte alatt lefolytatott csődperben megitélt követelésére nézve a tömegből kielégítést nem nyert, jogosítva van