Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

100 indított alakszerű kereseteket illetőleg a polg. törv. rendtartásnak a semmiségi panasz használatára vonatkozó szabályait meg nem változtatta, sőt a 19. §-nak 3-ik bekezdésében világosan fenntartotta: a marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén is oly végzések ellen, melyekkel valamely telekkönyvi kiigazítási kereset illetéktelenség miatt hivatalból visszautasíttatott, semmiségi panasznak van helye. (1874. deczember 17-én 19952. sz. a.) 407. Tekintve, miszerint a polg. törv. rendtartás 495. §-a egész átalánosságban megengedi, hogy a felek ügyeik eMöntését választott bíróságra ruházhassák és ezen átalános szabály alól egyedül a polg. törv. rendt. 53. §-ában felsorolt eseteket veszi ki; de a polg. törv. rendt. 496. §-a sem szorítja kifejezetten a választott bíróság kiköthetését a már felmerült egyes peres kérdésekre: a választott biróság alakítása iránti eljárás oly szerződés alapján is törvényszerűen megindítható, melyben egy bizonyos üzletből felmerülendő minden vitás kérdések eldöntésére e biróság átalában ki van kötve. (1874. deczember 21-én 19281. sz. a. 408. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás 56. §-aa) pontjának világos rendelkezése szerint a biró a bíráskodástól oly ügyekre nézve is ki van zárva, melyekben csak közvetve is kárt, vagy hasznot remélhet; tekintve továbbá, hogy valamely részvénytársulat vagyonának s illetve jövedelmeinek növekedése, vagy apadása az osztalék kimérésére és az egyes részvények értékére közvetlenül hat ki: azon körülmény, hogy egy részvénytársulat vagyonára vonatkozó perben oly biró vett részt, ki e társulat tagja, vagy részvényese, a polg. törv. rendtartás 29 7. §-ának 4., illetve 8. pontja alá eső semmiség esetét állapítja meg. (1874. deczember 29-én 20452. sz. a.) 409. Tekintve, hogy az átmeneti intézkedések XIX. ez. 1-ső pontjához képest az 1840. évi XX1T. t. czikk 1. és 2. i^-a, illetve