Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Második folyam (Pest, 1873)

96 II. FEJEZET. Beismerés. III. FEJEZET. 0 k i r a t o k. 165. §. Közokirat. 1. Valamely egyház anyakönyvei köztudomásilag elpusztulván, az ottani lelkésznek, valamely községben" lakos életkoráról — tanúk vallomása alapján — kiállított bizonyítványa, ez életkor tanúsitására teljes hitelt érdemlő okiratnak tekintendő. Az ily okirat, az elpusztult anyakönyvet pótolja és ezzel a kiskorúság igazolható. 1872. jan. 10. — 16080. semm. sz. h. (Törv. Csarn. 1872 : 24. sz. és M. Themis 1372 : 14. szám, 120. lap). 2. A tárgyalási jegyzőkönyv közokiratnak levén tekintendő, tartalmának, illetőleg azon tényállásnak, mely abban foglaltatik, valódisága tanúbizonyiték által meg nem dönthető. 1871. febr. 22. — 1760. semm. sz. h. (Törv. Csarnok 1871 : 37. szám). 3. A községi bizonyítvány közhitelű okiratnak tekintendő. 1872. okt. 16. — 11067. semm. sz. h. (Törv. Csarn. 1872 : 98. szám). 167. §. Magánokiratok. 1. Midőn a kereset alapjául felhozott okirat valódisága alperes részéről tagadásba vétetik; az ugyanazon okmányon egyetemlegesen kötelezett adósokat elöttemező tanúkként kihallgatni nem lehet. 1871. aug. 23. — 9143. semm. sz. h. (Törv. Csarn. 1871 : 70. szám).