Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

113 A semmiségi panasz arra alapíttatván, hogy egy harmadik a fél nevében felhatalmazás nélkül járt el (297. §. 15 p.) ezen semmiségi panasz a 289. §. b) szellemében csak az árverés helybenhagyása, tehát csak a végrehajtás végbefejeztéig alkalmazható; nem pedig annak megtörténte után is. Ez alkalmazandó oly esetben is, midőn az itélet a felperes birtokába lett bírói átadás által már végleg foganatosíttatott (1869. nov. 24-én 3476. sz. a. semmítőszéki határozat). Azon beadvány, mely világosan felebbvitelnek és nem felebbezésnek van czímezve, ha abban az eszközlésbe vett birói cselekmény, illetőleg árverés megsemmisítése kéretik, semmiségi panasznak tekintendő s mint ilyen a ptr. 298. §. a) pontja szerint 3 nap alatt nyújtandó be. (1870. aug. 26-án 7221. sz. a. semmítőszéki határozat). 209. §. Jog következményei. Ha az egyik fél a kir. táblai itélet ellen semmiségi panaszszal él, a másik fél pedig az a fölött teendő észrevételezésre uj halasztási határnapot kér és nyer : az ezt megengedő birói végzés nem tartozik azon esetek közé, melyekben semmiségi panaszszal élni lehetne (1869. decz. 31-én 4992. sz. a. semmítőszéki határozat). 299. §. A semmítőszék közvetlensége nem abban áll, mintha az birói közvetítés nélkül egyenesen a felektől fogadna el kérvényeket, sem abban, mintha a semmitőszék az elsőbiróság utján venné a semmiségi panaszokat: hanem abban áll, hogy az iratokat mindig azon biróság terjeszti a semmítőszékhez, melynek határozata ellen van a semmiségi panasz intézve. Csak ugy lehetséges egyrészt, hogy >L M. KIU. CUBIA HAJ. 8