Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

107 III. FEJEZET. Semmiségi panasz. 207. §. A semmiség esetei. Egy és ugyanazon bírói cselekmény ellen a semmiségi panasz ismétlésének helye nincs. (1870. decz. 1-én 10622. sz. a. semm. sz. li.) Semmiségi panasznak nincs helye azon bírói végzések ellen, melyek a birói megintést és az erre keletkezett visszaintésközöltetését tárgyazzák. Hasonlóan nincs helye az arra vonatkozó költségek megállapítása ellen sem. (18G9. decz. 10-én 3099. sz. a. semm. sz. h.J Oly végzés ellen, melynél fogva a semmiségi panasz a törvényes határidő elmulasztása miatt utasíttatott vissza, további semmiségi panasznak helye nincs. (1869. jul. 7-én 122. sz. a. semm. sz. h.) Semmiségi panasz alapjául nem szolgálhat a felperes ég kérdése, a kötelezettségi jogalap és a birói itélet indokának vizsgálása és megitélése. (1869. decz. 28-án 3164. sz. a. semm. sz. h.) Azon körülmény, hogy a bíróságok határozatai — ugyanazon ügyben — nincsenek egyformán indokolva; különösen, hogy a legfö'bb Ítélőszék az alsó bíróságok indokolásának érvénye felett nem is nyilatkozott, semmiségre alapul nem szolgál. (1870. mart. 16-án 2393. sz. a. semm. sz. h.) Semmis azon sajtóbirósági itélet, melynek marasztalási alapjául oly czikk is vétetett, mely sem a panasz-, sem a vádlevélben elő nem terjesztetett s a melyre nézve vádlott sem a vizsgálat, sem a tárgyalás alatt meg nem hallgattatott. Semmis még akkor is. ha vádlott az alaki törvényekbe ütköző ezen eljárás ellen föl nem szólalt avagy