Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

102 ptr. 297. §-ban emiitett 581. §. mennyiben alkalmazható. (1870. aug. 31-én 8562. sz. a. semm. sz. hat.) A felebbvitel kellő időben beadottnak tekintendő, habár annak beiktatása előtt az történetesen a már bevégzett perek közé keveredett, és ennek folytán csak később vezettethetett is be az ik t a t ó k ö n y vb e. (1870. nov. 18-án 11,713. sz. a. semm. sz. hat.) Oly esetben, midőn a semmiségi panasz a határidőnél később nyujtatik ugyan be, de csak azért, mivel az eljáró biró székhelyétől távol levén, az azon napi beadványok átvétele iránt intézkedést nem tett, a semmiségi panasz elkésve beadottnak nem tekinthető. (1871. jan. 27. 289. sz. a. semm. sz. hat.) II. FEJEZET. Felébb ezé 8. 285. §. Mikor van helye fdebbezésnek. Rendes eljárásban a meg nem jelenés miatt hozott marasztaló Ítélet ellen is lehet felebbezéssel élni. (1870. okt. 15-én 10,362. sz. a. semm. sz. hat.) Az ügyvédi megrovást tartalmazó határozat ellen nem lehet semmiségi panaszszal, hanem csak főlebbezéssel élni. (1870. aug. 25-én 8412. sz. a. semm. sz. hat.) Nyelvkötési büntetést tartalmazó végzések ellen nem lehet semmiségi panaszszal, hanem csak felebbezéssel élni. (1870. jan. 10-én 3845. sz. a. semm. sz. hat.) A felebbezésnek a kézbesítési ívre lett feljegyzése, törvényszerű felebbezésnek nem tekinthető. (1869. okt. 27-én 1628. sz. a. semm. sz. hat.)