Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. Pótfüzet 1934-ig (Budapest, 1935)

V. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. kedik az iránt, hogy ha lö'ibb azlöméily közösen jut valamely dolog birtokába, az ettől a dologtól járó illetéként egyetemlegesen felelősek. Az örökösökre niéavte nimics ettől eltérő intézkedés, tehát kétségtelen, hogy ha ők közösen jutnak az örökség tárgyát képező dolgok biiiokába, akkor a közösen, bírt okúikba jutott dolgoktól járó illetékért egyetemlegese 11 felelősiek. Ezzel niem áll ellentétben ugyané §. (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az öröklési és ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illették fizetésére a szerző fél köteles. Mert ez a bekezdés az illeték fizetésére köteles személyt, míg a (3) bekezdés több személy <esetére„ azok kötelezettségének a módját kívánja meghatározni. A két rendelkezés tehát nem ellentétes, hanem a kötelezettség alanyát és módját együttesen meghatározó. De nem ad jogalapot ellenkező álláspont elfogadására az 1920 : XXXIV. tc. 87. §. (1) bekezdésének az a rendelkezése sem, hogy az öröklési illeték az örökösökinielk vagy hagyományosnak az örökhagyóhoz való személyes viszonyához és egy-egy örökösre, vagy hagyományosra jutott örökség, vagy hagyomány összes értékének nagyságához igaizodlk. Mert ez a rendelkezés az öröklési illeték kulcsának a megállapítására vonatkozik, nem pedig az illeték fizetésére kötelezhetők személyére, vagy a fizetési kötelezettség módjára. A fent elfoglalt állásponttal ellenkező álláspont tehát magának a törvénynek a rendelkezésével ellenkezne. 183. sz. jogegységi (1933). A másodsorbani fizetési kötelezettséget lehet, sőt kell alkalmazni akkor is, — kivéve természetesen a kifogás alapján külön elbírálás alá esó' elévülést, — ha az államkincstár, helyesen állami vagy községi közegek mulasztása miatt nem lehetett az illetéket az elsősorban fizetésre kötelezetten behajtani. A köztartozásokat általában külön törvények szabályozzák és a köztartozások szempontjából az általános magánjogi szabályokat az 1920. évi XXXIV. tc. 5. §-a szerint sem lehet, hanem a felmerülő egyes kérdésekben, ha a két szabály között eltérés mutatkozik, a pénzügjd törvényeket kell alkalmazni. Nem lehet tehát a magánjogi szerződés alapján vállalt kezességre vonatkozó szabályokat a törvényes kötelezettségen alapuló másodsiorbainli, közszolgáltatási (természetű fizetési kötelezettségre sem alkalmazni. Az illetéktörvényekben és szabályokban megállapított másodsorbani fizetésá' kötele zettséjg nem önikfánlt vállalt 9