Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. Pótfüzet 1934-ig (Budapest, 1935)

0. — Vadászjegy és fegyverig az orvány illetéke. 22. §-hoz. Vadászterületen vadászásra alkalmas lőfegyverrel megjelenés puszta ténye, — habár lövés nem is történt — mindaddig alkalmas a vadászás tényálladéka vélelmének megállapítására, míg az ellenkezője bizonyítást nem nyer. Helyes a pénizügy igazgatóságnak az ezen bíróság Ítélkezési gyakorlatául alapuló az az álláspontja, hogy vadászterületen vadászásra alkalmas lőfegyverrel miegjeilanés puszta lénye megállapítja a vadászás tény álla dókát és pedig akkor lis, ha lövés nem történt. Ez & megállapítás ugyanis azon a vélelmein, nyugszik-, hogy aiki vadászásra alkalmas fegyverrel vadászterületre megy, az ezt nyilván vadászás szándékával teszi és azt lövés nélkül is elkövetettnek kell tekinteni, mert az ottléttel járó lehetősége a vad kereséséinek, figyelésének és a lesnek már a vadászás tényálladékának az alkotó elemei. Ha azonban aiz eset körülményoi a megállapítható tényállás szerint e vélelmet lerontják, abban az esetben a vadászterületeim vadásztfieigyvérrel tartózkodás puszta ténye a vadászás megállapításaira nem alkalmas. A jelein 'esetben a csendőrségi jelentésiből és a vizsgálat adataiból az a tényállás állapítható meg, hogy M. K. mint a panaszhoz csatolt községi bizonyítvány szerint megválasztott mezőőr, a puskáját kipróbálás végett vitte ki a határba és pedig töltény nélkül, mert ezzel írem rendelkezett. Töltényt és pedig egy darabot, Cz. I.-tói kapott, akit viszont gazdája Sz. I. küldött ki a határba a leszedett tengerinek és gazdasági eszközöknek éjjel is megőrzése végett és erre a célra adott át neki egy puskát 4 diarab tölténinyel. M. puskájával úgy ő, mint Cz. az utóbbitól kapott tölténnyel egy a földön fekvő tökre egy-egy lövést tettek és a csendőrök a tőikben találtak is sörétet és Cz. átadta nekik a 4-ből megmaradt 2 töltényt. E szerint a tényállás szerint pedig az ügydöntő vélelem megdőlt és így a vadászás tény álla délkát egyik panaszossal szemben sem lehet megállapítani. Í770. sz. ejh. (1932). 39