Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Dologi kezesség. hagyomány címén kifizetendő nem is volt. A panaszosnak tehát az illetékre 1000 K-nál többet a hagyományból levonnia módjában nem állott. — Miért is kezeskedési kötelezettségét csupán 1000 K erejéig lehetett megállapítani. 1125. sz. ejh (1913). Dologi kezesség. (28. §.) A dologi kezesség csak abban az arányban terheli a vevőt, amely arányban a bekebelezett illeték az ingatlant terhelte. Panaszosok azt kérik, hogy az általuk megvásárolt ingatlanra a vételt knvfitőfin hpkphplpzptt. He az eladókat fprhplő öröklési és ingatlan vagyonátruházási illeték biztosítására szolgáló zálogjog töröltessék, amennyiben pedig ez a kérelmük nem teljesíthető, úgy, mivel az ingatlanra bekebelezett 447 aranykorona 60 aranyfillérben nemcsak a szóbanforgó ingatlan, hanem egyéb ingatlanok után kivetett öröklési és ingatlan vagyonátruházási illeték is benfoglaltatik, az illeték az ingatlanok értékaránya szerint osztassék meg s az általuk megvett ingatlanra bekebelezett zálogjogból az ezen ingatlant terhelő illeték mértékét meghaladó rész töröltessek. — A zálogjog teljes törlésére irányuló panasznak az 1920:XXXIV. tc. 23. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel helyet adni nem lehetett. — Az utóbbi panaszbeli kérelmet azonban annál is inkább jogosnak kellett elismerni, mert az egész hagyaték után előírt 447 aranykorona 60 aranyfillér illeték már eredetileg is helytelenül kebeleztetett be a szóbanforgó ingatlanra, mivel azt csak két örökös — az eladók — örökölték, míg a többi ingatlanokból nem részesültek s így a többi ingatlan öröklése után az azt öröklő örökösök terhére előírt illeték ezt az ingatlant nem terheli. 1634. sz. ejh (1929). Ingatlan átruházását tárgyazó szerződés illetéke a dologi kezestől csak akkor követelhető, ha az a személyes fizetésre kötelezett szerződő felektől be nem hajtható. Az illetékszabályoknak 95. §. 4. pontja azt rendeli, hogy kétoldalú jogügyletnél az illeték lerovására mindkét szerződő fél egyetemlegesen köteleztetik, de egyúttal a fizetés sorrendjére nézve megállapítja, hogy ha az egyik szerződő fél az illeték fizetését magára vállalta, az illeték elsősorban ettől, ilyen megállapodás hiányában pedig ing'atan vagyonátruházásoknál elsősorban az ingatlan tényleges birtokosától követelendő. Minthogy a törvény ebben a szakaszában a szerződő felek egyetemleges kötelezettségét állapítja meg és csak a fizetési sorrendben tesz két esetben kivételt, világos, hogy ez a sorrend másokra, mint a szerződő felekre nem vonatkozhatik. Nem vonatkozhatik jelesül a szerződésen kívül álló harmadik személyekre, még azokra sem, kik az 1881:XXX1V. 70