Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
V. — Kezesség. panaszos apját, I. K-t, 67 aranykorona 60 aranyfillér terheli. — I. A.-nak azonban a fizetési meghagyást kézbesíteni nem lehetett, mert ő a panaszos által bemutatott halálesetfelvételi-ív szerint még 1919 márc. 11-én elhalt. — Ezért a fizetési meghagyást panaszosnak az 1920:XXXIV. tc. 22. §. (1) bekezdésének 1. pontjából folyó készfizetői kezessége címén kézbesítették s a kir. pénzügyigazgatóság is a végzése indokolásában panaszosnak ezt a kötelezettségét állapítja meg. — Ez a megállapítás azonban — a jelenlegi adatok alapján — még helyt nem foghat. — Elsősorban azért, mert az 1920:XXXIV. tc. 22. §. (1) bekezdésének 1. pontjában említett jogutódok alatt az elhalt személynek vagyonjogi jogutódai, vagyis azok értendők, akik az elhalt után tényleg vagyont örököltek. Már pedig panaszosról az eddigi adatok alapján nem állapítható meg az, hogy ő az apja után vagyont örökölt. Mert az iratok közt levő halálesetfelvételi ívből csak az tűnik ki, hogy panaszos az elhalt I, A.-nak egyik gyermeke éa hogy az után készpénz és követelés maradt. Azonban a panaszos ellenkező állításával szemben azt nem lehet igazoltnak venni, hogy ő ebből a hagyatékból tényleg örökölt is. — Az eddigi adatokból nem tűnik ki az, hogy az I. A^ hagyatékára örökösödési eljárás volt-e. Pedig az előbb említett halálesetfelvételi ívben feltüntetett készpénzen és követeléseiken kívül éppen a mostani illetékkiszabás alapját képező hagyatékátadóvégzés és az azt foganatosító s szintén az iratok közt lévő telekkönyvi végzés szerint, az I. A. nevére telekkönyvezett ingatlanokbóli részesedés is az ő hagyatékaként jelentkezik. Ennélfogva az eddigi adatok alapján úgy kell venni, mintha az I. A. hagyatéka átadva nem volna s azért a fizetési meghagyást panaszosnak nem mint az I. A. vagyonjogi jogutódának, hanem mint a hagyatéka egyik képviselőjének lehet kézbesíteni. — De másodsorban panaszosnak az 1920:XXXIV. tc. 22. §. (1) bekezdésének L pontjában említett kötelezettségét ezúttal még azért sem lehet kimondani, — mert e §. (2) bekezdésének rendelkezése szerint a jogutód felelősségére is csak akkor kerül sor, ha az illetéket a jogelődön behajtani nem lehet. Már pedig a királyi járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak, az iratok közt levő, előbb említett végzéséből az is kitűnik, hogy az I. A. és társai által örökölt ingatlanokra a most szóbanforgó örökösödési ós ingatlan visszteher nélküli átruházási illetékért a zálogjog bekebeleztetett s arra, hogy a bekebelezés erejénél fogva az illeték be nem hajtható,, semmi adat nincs. 1702. sz. ejh (1930). A szerződő felek örököseinek illetékfizetési kötelezettsége csak akkor kezdődik, ha a szerződő felekkel szemben a behajthatatlanság esete forog fenn. Téves panaszosnak az az álláspontja, hogy az eladó illeték68