Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Mentességek. A közjótékonysági célra rendelt örökség, hagyomány és ajándékozásra nézve biztosított illetékmentesség megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy az örökség, hagyomány vagy ajándék jótéteményeiben csak bizonyos város vagy felekezet kötelékébe tartozó személyek részesülhetnek. Panaszos intézet szabályzatának 11. §-ából kitűnik, hogy célját b-i illetőség~ü és r. k. elszegényedett elaggott, munka- és keresetképtelen polgárok és polgár-nők eltartása képezi. A város polgármesterének a panaszhoz csatolt bizonyítványával pedig igazolva van, hogy az eltartás ingyenes. Ez kétségen kívül közjótékonysági cél. miért is a panaszos intézet részére tett hagyományt az 1868:XXIII. tc. 21. §-a értelmében illetékmentesnek kellett kimondani. A pénzügyigazgatósági elutasító végzésnek amaz indoka, mely szerint az aggápoló intézetben csak b-i r. k. polgárok és polgárnők vétetnek fel, s ezért az intézet közjótékonysági intézménynek nem tekinthető, helyet nem foglalhat, mert a közjótékonyság fogalmának a kerete nem az, hogy az egész országra és minden felekezetre kiterjedjen, hanem a közjótékonyság mindazon társadalmi tevékenységet felöleli, melyet egyes városok, felekezetek vagy társadalmi alakulatok a szegények, betegek és nyomorultak javára s a társadalom sebeinek gyógyítására hivatásszerűen teljesítenek. 891. sz. ejh (1909). Jótékony célra hagyományozott alapítványnak az öröklési illetéktől való mentességét nem zárja ki az a körülmény, hogy az alapítvány élvezése elsősorban az alapító rokonaira van korlátozva. Helyet kellett adni a panasznak az 1868:XXIII. tc. 21. §-a alapján azért, mert azt a panaszbeli állítást, hogy az elhalt özv. H. M.-nó által tett kérdéses leányneveltetósi alapítványban való részesülhetésből az idegenek kizárva nincsenek, hanem az csupán elsősorban van az alapítványt tevőnek s illetve volt férjének legszegényebb ós legárvább rokonaira korlátozva, a nevezett alapítványt tevőnek a kiszabási iratok között levő végrendelete mindenben igazolja. A hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az érdekelt felek által az örökösödés alapjául általában elfogadott végrendeletnek erre az alapítványra vonatkozó 2. pontja kimondja ugyanis azt, hogy a leányneveltetésre tett ennek az alapítványnak az élvezetébe: „míg a két részrőli rokonságban leány találtatik, addig idegen nem jöhet be; de a rokon gyermekeknél is mindig a legszegényebb, legárvábbé legyen az elsőség és mindig a legszegényebb, a legárvább reászorult részesüljön az alapítvány áldásában". Ennek a szószerint idézett rendelkezésnek magyarázatából különös tekintettel arra, hogy a végrendeletben semmi az alapítvány eredeti rendeltetésétől és céljától eltérő külön intézkedés nem 43