Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Jelzálogkölcsönök töke- és kamattörlesztései illetéke. ták tényleg felbélyegezve volnának, hitelesen nem bizonyította. — A m. kir. pénzügyigazgatóság végzésének ez az indokolásai a törvény rendelkezéseivel nem egyezik meg, mert az illetékszabályoknak hivatkozott 1. §. A. 5. pontja nem azt rendeli, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok minden ügyletei illeték alá esnek, akár állíttatik ki azokról okirat, akár nem, hanem csak azt rendeli, hogy ellentétben az ugyanazon §. 2. és 3. pontjának rendelkezésével, okirat nélkül is illeték alá esnek ezek az ügyletek, ha azokra nézve az illetékkötelezettség külön az illető díjjegyzék! tételnél meg van állapítva, amint ez a zárójelben történt hivatkozásból, vagy még inkább az eredeti illetékszabályok 2. §. c. pontjának világos szövegéből, melynek helyébe vétetett fel az új összeállításban az itt szóbanforgó 5. pont, — kétségen kívül kiderül. — A kérdés tehát csak az, hogy az itt szóbanforgó bevételezések után tartozik-e panaszos takarékpénztár az illetéket közvetlenül és készpénzben befizetni vagy nem. — Vitatható ugyan az, hogy törvényes-e a m. kir. pénzügyminiszternek az az 1893. évi 48.532. sz. körrendelete, melyben az illetékdíjjegyzék 89. tétet X. pontjának alkalmazását nemcsak a záloglevelek kibocsátására jogosított, de más pénzintézetekre is kiterjeszti, de az sem a törvény rendelkezéséből, sem a hivatkozott, valamint az 1894. évi 22.773., végül az ugyancsak 1894. évi 32.153. sz. pénzügyminiszteri rendelet szövegéből nem kétséges, hogy a közönséges pénzintézeteknek közönséges és nem időszaki törlesztéses (amortisationális) kölcsöneire a hivatkozott tétel X. pontja alkalmazást nem nyerhet, tehát a II. fokozatú illeték — az okirat kiállítására való tekintet nélkül — készpénzben nem fizetendő be, hanem ha és amennyiben a bevételezésről okirat vagyis nyugta állíttatik ki, az szabályszerűen illetékkel látandó el. Világos ezekből egyrészt, hogy a kincstár készpénzben fizetendő illetéket nem igényelhet és amennyiben ennek dacára befizetés történt, az panaszosnak visszatérítendő, de világos az is, hogy a kincstárnak az illetékhez jog*a csak akkor van, ha tényleg nyugta állíttatott ki, aminek okszerű folyománya az is, hogy a kiállító és elfogadótól illeték csak akkor követelhető, ha tényleg olyan nyugta kerül elő, melyen az illeték sem nem rovatott le, sem az illetékszabásra be nem jelentetett ós erre nézve a szabályszerű lelet felvétetett. Minthogy ezek szerint a kincstár a II. fokozatú illetéket nem feltétlenül igényelheti, ós így az elutasító és panaszszal megtámadott végzésnek az az indokolása, mely szerint kétszeres megszabás, vagy lerovás nem igazoltatván, a visszatérítés nem foglalhat helyet, téves, a panasznak helyet adni és a befizetett öszszegeket panaszos részére visszautalványozni kellett. 542. sz. ejh (1903). 21 321