Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Betéti, közkereseti és alkalmi társaságok. 15. pontja (kikötötte ezenfelül, hogy az egyik tag elhalálozása következtében az örökösök tagjai maradnak a közkereseti társaságnak, de a cégvezetés csak az életben maradt társat illeti, mégis azzal, „hogy a társasági ingatlanok eladását" stb. csak az örökösök beleegyezésével lehet foganatosítani; intézkedik végül a szerződés 17. pontja az iránt is, hogy a társaság bármi okból feloszolván, mindegyik szerződő félnek jogában áll az üzletet folytatni, a gyári ingatlanokat stb. természetben ós a mindenkori becsértékben megtartani, a másik félnek csak kielégítéshez lévén joga. A szerződésnek mindezen rendelkezéseiből megállapítható, hogy ámbár a telekkönyvben tulajdonosként nem a közkereseti társaság, mint ilyen, hanem panaszosok egyénileg jelentkeznek, — az ingatlanok immár a szerződós folytán nem panaszosok, hanem a közkereseti társaság, mint külön jogalanynak tulajdonát képezik, azokról az egyes tagok külön nem rendelkezhetnek, ez a jog csak a közkereseti társaságot illeti meg, sőt az egyes tagoknak az ingatlanokon előbb létezett résztulajdonjoga még a társaság feloszlása esetén sem éled fel újra és akkor is köteles tűrni az egyik fél, hogy az ingatlanra vonatkozólag sem természetben kapjon kielégítést, ha a másik a gyári üzemet folytatni akarja. Minthogy pedig az ingatlanok szerzésére és elidegenítésére vonatkozó jogügyletek után járó illetékek jogosságára a telekkönyvi tulajdonjog bekebelezése vagy ennek elmaradása a jogügyletek egyik neménél sincsen befolyással ós az akkor is fizetendő, ha a telekkönyvi átirás bármi akadály folytán egyenesen lehetetlen; kétségtelen, hogy panaszosoktól az illetékdíjjegyzék 89. tételéinek I. pont 3. jegyzet értelmében 165.000 K után a 4.3%-os illeték jogoson követeltetik. Ügyfeleknek másik kifogásuk azonban, hogy t. i. a vagyonbetét értékéből a terhek levonásba hozandók, jogos alapon nyugszik, mert az idézett díjtétel I. B. b) pontja értelmében — a külön intézkedés alá eső ingatlanbetéttől eltekintve — a III. fokú illeték nem az ingóságból, követelésből, készpénzből stb. álló vagyontárgyak, mint ilyenek után, hanem a vagyonbetét után fizetendő, vagyonbetét alatt pedig sem nyelvtani, sem az esetek túlnyomó számánál egyedül irányadó kereskedelmi szempontból nem lehet érteni mást, mint a tiszta betétértéket. Az itt szóbanforgó esetben az ingóbetét a kövekező tételekből állót: — egyik panaszos betétje 170.000 K, — a másik panaszosé 173.000 K, — mindkettő közös ingó betétje 99.780 K, összes ingó betét 442.780 K, — ezt terheli az előadottak szerint — az üzletbe vitt adósság 264.780 K, —tiszta ingó betét 178.000 K. — Az ingatlan után a 4.3%-os illeték szintén betét címén ugyan, de külön és a terhekre való tekintet nélkül lévén fizetendő, az ingatlan érték egyrészt a II. fokú illeték kiszámításánál figyelmen kívül hagyandó, másrészt az összes teher az ingó vagyon értékéből vonandó le. Mindezek alapján a panasznak részben helyet adni és panaszosokat — 165.000 295