Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Vagyonátruházási illetékek nemei. nak, mint jogi személynek vagy a megosztott tulajdon elvének megfelelően a hitbizományi birtokostól különböző résztulajdonosoknak képviselője, úgyhogy még a hitbizomány állagára, megterhelésére, stb. vonatkozó jogügyleteket sem ő, hanem a hitbizományi bíróság jóváhagyásától feltételezetten a hitbizományi birtokos, a valódi, a kizárólagos tulajdonos köti meg; ez utóbbi foganatosítja a hitbizomány állagában a „célszerűnek látszó változtatásokat", ő cseréli el az ingatlanokat, ő fordítja a tőke egyharmadát ingatlanok szerzésére, ő terheli meg az ingatlanokat, amint ezt az idézett kormányrendelet 14. és 15-ik §-a előírja, a hitbizományi gondnoknak szerepe csak az lévén, 'hogy előzetes meghallgatása nem mellőzhető. — Hazai jogunk eme rendelkezéseinek következménye tehát az is, hogy az itt szóbanforgó esetben a hitbizomány birtokosa maga-magával szerződést nem köthetvén, a kicserélésről nem is szerződés, írásba foglalt jogügylet, hanem egyszerű beadvány ós a bíróság jóváhagyó végzése rendelkeznek, világos jeléül annak, hogy vagyonátháramlásról, illetékköteles jogügyletről szó sem lehet. A magánjog itt ismertetett szabályaitól eltérő intézkedést az 1868:XXIII. te. által ideiglenesen és az 1875 :XXV. te. által véglegesen törvényerőre emelt illetékszabályok és illetókdíjjegyzék sem tartalmaznak, sőt az illetékdíjjegyzók 44. tételéneik abból a rendelkezéséből, hogy a hitbizományi örökösödéseknél az örökösödési illetéket a hitbizományi örökös a hitbizomány utolsó birtokosához való viszonya szerint, amint ehhez az illeték: törvényinek gyaikorlati alkalmazásánál soha szó sem férhetett, — ép úgy a teljes érték után tartozik megfizetni, mint minden más; örökösi, világosan következik, hogy a hitbizomány, mint jogintézmény, magánjogilag és illetékszabás szempontjából is egyszerűen az örökösök egymásután való következésének olyan sorrendje, amely a közönséges utóörökléstől, az utóöröklés rendjétől (fidei comissarie substitutió) csak abban különbözik, hogy a hitbizományi javakra nézve az örökösöknek hosszú, az igényjogosultak kihalásáig terjedő sora van megállapítva, míg az utóörökösödésnél az öröklésre hivatottak száma a törvény és jogszokás által korlátozva van. Már pedig, ha a hitbizományi birtokos öröklésénél az illetékkötelezettség ugyanaz, mint minden más öröklésnél; ha ilyenkor nem tekinti az illetéki törvény a hitbizományt jogi személynek, sem a vagyont átvevő birtokost olyannak, aki a vagyonban már eddig is résztulajdonosként szerepel, vagyis ha örökösödésnél az illetékfizetési kötelezettség alól a vágyont átvevő sem egészben, sem részben nem mentetik fel, akkor azokat a jogviszonylatokat, a jogi személy, az osztott tulajdon elvét felállítani a hitbizományi javakba belépő örökös birtoklásának tartama alatt sem lehet. Minthogy ezek szerint az itt szóbanforgó esetben csereilleték alá vonható vag*yonátháramlásról szó sem lehet, mert csak az történt, hogy a panaszos tulajdonát képező két ingatlan közül a korlátlan rendelkezés alatt álló a hit22