Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Vagyonátruházási iUetékek nemei. mint minden más örökös, azzal a különbséggel, hogy öröklésének alapja nem a törvény vagy végrendelet, hanem az alapítónak királyi jóváhagyást nyert rendelkezése. A hitbizomány birtokosa ezt a tulajdonjogot ugyancsak a régi törvényekben, szokásjogban, az 1868:LIV. tc záró mondatával adott meghatalmazás alapján 18G9 ápr. 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben és az alapító okmányban megállapított korlátozások mellett gyakorolhatja, ezek a korlátozások azonban a tulajdonjognak alapjellegét nem érintik, annak kizárólagosságát ópúgy nem szüntetik meg, amint nem szűnik meg a tulajdonjog osztatlan tulajdonjog lenni akkor sem, ha az az elidegenítés, a terhelés tilalmával, utóöröklési joggal, stb. van korlátok közé szorítva. — Ezzel szemben hazai jogunk szerint a várományosoknak joga a jogutódláshoz való esetleges igényben (virtuális jog) és abban merül ki, hogy a hitbizomány értékének megóvására való tekintettel a hitbizományi vagyon birtokosa által kötött terhes jogügyleteknek jóváhagyása előtt a hitbizományi bíróság által meghallgatandók, anélkül azonban, hogy az engedély megadása beleegyezésükhöz lenne kötve, úgy hogy addig, amíg esetleges igényük tényleg meg nem valósul, amíg az öröklés rendjében a sor reájuk nem kerül, a várományosok jogának nemcsak semmi olyan eleme nincsen, ami egy jogi személy létezését támogatná vagy a résztulajdonnak, tehát, a tulajdonjog lényegének megfelelne, de ezen jogukból a pozitív tartalom is teljesen hiányzik. — Végül a hitbizományi gondnok is csak az esetleges öröklésre való tekintettel igényjogosult várományosok érdekeinek megvédésére szükséges felügyelet gyakorlásának közege, de nem a hitbizománynak, mint jogi személynek vagy a megosztott tulajdon elvének megfelelően a hitbizományi birtokostól különböző résztulajdonosoknak képviselője, úgyhogy még a hitbizomány állagára, megterhelésére, stb. vonatkozó jogügyleteket sem ő, hanem a hitbizományi bíróság jóváhagyásától feltételezetten a hitbizományi birtokos, a valódi, a kizárólagos tulajdonos köti meg, ez utóbbi foganatosítja a hitbizomány állagában a „célszerűnek látszó változtatásokat", ő cseréli el az ingatlanokat, ő fordítja a tőke egyharmadát ingatlanok szerzésére, ő terheli meg az ingatlanokat, mint ezt az idézett kormányrendelet 14. és 15. §-a előírja, a hitbizományi gondnoknak szerepe csak az lévén, hogy előzetes meghallgatása nem mellőzhető. Hazai jogunk eme rendelkezéseinek következménye tehát az is, hogy a hitbizomány birtokosa maga-magával szerződóst nem köthetvén, a kicserélésről nem is szerződés, írásba foglalt jogügylet, hanem egyszerű beadvány és a bíróság jóváhagyó végzése rendelkeznek, világos jeléül annak, hogy vagyonátháramlásról, illetékköteles jogügyletről szó sem lehet. — A magánjog itt ismertetett szabályaitól eltérő intézkedést az 1868:XXIII. tc. által ideiglenesen ós az; 1875 :XXV. tc. által véglegesen törvényerőre emelt illetékszabályok és illetékdíjjegyzék sem tartalmaz2* 19