Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — A kincstár joga beáll az illetékre. midőn állandó illeték alá eső szerződés köttetik az állami hatóság és magánfelek között, a szerződésnek csak egy példánya esik az ívenként járó állandó illeték alá, míg a másik példány egyáltalában nem képezi illetékkötelezettségnek tárgyát. A fennforgó esetben tehát a leletfelvétel részben tévesen eszközöltetett, minthogy a kir. tengerészeti hatóság és panaszló fél között az építendő tárház munkálatai végrehajtása iránt megkötött vállalati szerződés első példánya teljesen fel volt bélyegezve, a második példánynak azonban csak első íve láttatott el bélyeggel, a többi 92 ív pedig bélyegtelén. A fentidézett szabály értelmében a kérdéses szerződés második példánya egyáltalában nem képezvén illeték tárgyát, az ily címen panaszos terhére előírt illetéket töröltetni kellett. 251. sz. ejh (1900). Időpont, midőn a kincstár joga az illetékre beáll. (16. §.) Ha valamely jognak gyakorlására hatósági engedély szükséges is, az ilyen jog átruházása iránt kötött szerződést csupán ebből azokból hatósági jóváhagyástól függő jogügyletnek tekinteni nem lehet. Az illeték kiszabásának alapjául szolgáló levél, amint tartalma igazolja, amnak bizonyítékául lett kiállítva, hogy M. L. és felesége személyes jogú gyógyszertárukat, felszereléssel és a levél 1. pontjában megjelölt egyéb tárgyakkal és jogosítványokkal együtt, 1910 jul. 1. napján való átadással, 31.000 K-ért eladták panaszosnak. Közömbös, hogy a. felszerelési tárgyak és árukészlet állítólag 25.000 K-nál többet nem ért; mert nyilvánvaló, hogy panaszos 31.000 K ellenszolgáltatást vállalt; ennek a vételárnak a már említett 25.000 K-t meghaladó többi része tehát szintén vagyonérték átruházáért köteleztetett, mely vagyonérték abban állott, hogy a személyes jog az eladókat illette, sőt az ingóságnak tekintendő ezt a jogukat — természetesen a szükséges belügyminiszteri engedelem kieszközlésével — a pamaszos által kötelezett ellenérték ellenében panaszosra kívánták átruházni. — A szerződő felek önjogúak lévén, a köztük kötött ügylet nem függ jóváhagyástól s az, hogy a személyes jognak elnyerése egyáltalában s így új jogosított javára való megadása is hatósági engedélyhez van kötve, csak a szerződés foganatbamenetelének kérdésére tartozik; mert az eladót terheli az engedelem kieszközlése, amint ez a szerződés 3. pontjából kitűnik; az engedelem tehát nem a szerződő felek közötti jogügylet érvényességének jóváhagyását képezi, hanem annak kieszközlése csupán az eladó által magára vállalt teljesítés. — Ezekhez képest alaptalan panaszosnak azon érvelése, hogy illetékköteles jogügylet nem létesült; ennélfogva s az adásvételi jogügylet bizonyítékául kiállított levél alapján az illetékszabályok 1. §-ának 3. pontja s 16. §-a; 166