Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Illetékegyenérték. 1930. évekre szabatott ki, a panasznak (helyet adni nem lehetett a megtámadott határozatban felhozott okokból és még azért sem, mert a panaszos nem is állítja, hogy a m. kir. pénzügyminiszter a törvényszerű legkisebb értéktől való eltérést a kiszabásnál az 1924. évi 4601. P. M. számú rendelet alapján engedélyezte volna és mert e bíróság a panaszirat mellett bemutatott alapszabályok alapján nem találta helytállónak a panaszos ama kifogását, hogy tagjainak, az egyesület vagyonában tulajdonrészük van. Az alapszabályok hivatkozott 99. §-a ugyanis a tagoknak az egyesület vagyonára csak korlátozott igényét állapítja meg, kimondván azt, hogy egy tag sem kaphat vissza többet, mint amennyit befizetései 4%-os kamatos kamattal együtt kitesznek, kimondván a harmadik bekezdésben azt is, hogy az ezek után fennmaradó összeg hovafordítását illetőleg a feloszlató közgyűlés határoz. Ezekből az intézkedéseiből az alapszabályoknak pedig nyilvánvaló, hogy az egyesület tagjainak az egyesület vagyonában tulajdonrészük nincs, hanem csupán az általuk teljesített befizetések ós azok kamatai erejéig van követelési igényük. 1635. sz. ejh (1929). Mentességek és hedvezirrúények. (122. §.) Az állandó házadómentesség alapján az illetékegyenérték alóli mentességet akkor is meg kell állapítani, ha a házadó ki is van vetve. Panaszos zsidó hitközség szóban levő ingatlanai a nem vitás tényállás szerint templomot, iskolát, lelkészi, hitoktatói lakást és egyházi hivatalos helyiségeket foglalnak magúikban, melyek az 1909:VI. tc. 27. §-ának 1., 4. és 6. pontjai értelmében állandóan mentesek a házadó alól. — Minthogy pedig az illetékdíjjegyzék 95. tétel D) pont 1. jegyzetének a) pontja szerint az illetékegyenérték alól mentesek mindazok az ingatlanok, melyek házadónak alávetve nincsenek, minthogy az illetékegyenérték jogosságának elbírálásánál ama kérdés is eldöntendő, hogy az ingatlan a házadótól törvény szerint mentes-e vagy nem, s nem az a döntő, ihogy a házadó esetleg tévesen van-e kivetve vagy nincs, minthogy a házadótól való jogszerinti mentesség az illetékegyenérték alól való mentességet is maga után vonja, a panasznak helyet adva, a panaszlót az illetékegyenérték fizetése alól fel kellett menteni. 1504. sz. ejh (1920). Egyházközségeket azon az alapon, hogy összes jövedelmük 400 frt-ot meg nem halad, illetékegyenértékmentesség nem illeti meg. A panaszló egyház a terhére előírt illetékegyenérték alól az 1881:XXVI. tc. 24. § f) pontja alapján kéri magát felmentetni azért, mert összes jövedelme csak 13 frt 8 kr-t tesz ki. Az 1881:XXVI. tc. 158