Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Lemondás az örökségről. vagyonnak, szerzeményi vagyon voltát részben határozottan igazolják, ellenben sem a kiszabási, sem a tárgy iratokban, sem pedig a bizonyítási eljárás során beérkezett adatokban, sem végül a felterjesztő hatóságnak felvilágosító jelentésében mi adat sem foglaltatik, mely a hagyatéki vagyonnak legalább részben is ági vagyon mivoltát bizonyítaná, avagy csak állítaná is, panaszosnak elbírálás alatt levő esetére a díjjegyzék 82. tételének nem az illettókkiszabásnál és a panaszolt határozatban is zsinórmértékül elfogadott második, vagyis az a bekezdése alkalmazandó, mely az olyanok részére történt örökségi lemondásokra vonatkozik, akiknek az örökséghez sem a törvény, sem pedig a végrendelet értelmében igénye nem lett volna, hanem az idézett díjtételnek az előbbiekben hivatkozott első bekezdése, melynek értelmében kétszeres vagyonátruházásnak az esete nem forogván fenn, az örökösödési illeték az örökhagyónak ama személyhez való viszonyára tekintettel szabandó meg, aki a lemondás következtében az örökséghez jutott. 719. sz. ejh (1906). Az 1920:XXXIV. tc. 81. §-ában foglalt rendelkezés akkor is alkalmazható, ha az örökös az örökségnek csak egy részéről mond le. Ha azonban az ilyen lemondás osztályos egyességgel kapcsolatosan történik, akkor a 84. §. (2) bekezdése alkalmazásának van nelye. A régebbi magánjogi gyakorlatban a „lemondás" kifejezéssel jelölték úgy az öröklésről, vagyis az öröklési jogról — az örökhagyó halála előtti — lemondást, mint az örökségről, vagyis az örökrészről — az örökhagyó halála utáni — lemondást. Ez utóbbit most már az örökség visszautasításának nevezik. — Azonban a korlátolt (pl. csak a köteles részre terjedő) lemondást az ujabbi jogfejlődés is elismeri. — Az illetékdíjjegyzék 82. tétele a „törvénynél vagy végrendeletnél fogva az örökösre szállott örökségről", az annak helyébe lépet 1918:XI. tc. IS. §-a, s majd az 1920: XXXIV. tc. 81. §-a az „örökségről" való lemondást említ. — Teihát — noha az 1918:XI. tc. 14. §-ában és az 1920:XXXIV- tc. 82. §-ában az örökség visszautasításáról külön is van intézkedés — az előbb említett intézkedések is, az öröklés megnyílta utáni lemondásra vonatkoznak, ami önként értetődő is, mert az öröklési jog megnyílta előtti lemondás mellett, a lemondónak az előre lemondott örökségre még az öröklési joga se nyílik meg és így a jogszerzés után járó vagyonátruházási illeték szempontjából, a lemondás tárgyára nézve, még az ipso jure jogszerzés elve mellett se lehet szó az ő illetékkötelezettségéről. — Az örökségről való lemondás esetébeni illetékre vonatkozó előbb említett intézkedések közül az ül. díjjegyzék 82. tétele „az örökségről egészben, vagy részben" való lemondást említ, az annak helyébe lépett 1918:XI. tc. 13. §-a s utóbb az azzal egyező 1920:XXXIV- tc. 81. §-a pedig arról intézkedik, 125