Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Ötödik folyam (Budapest, 1879)

143 2. az illető egyénről szóló halotti bizonyitványnak hivatalból, s díjmentesen a halál napjától számitandó 8 napon belül leendő kiállítása ; 3. ezen halotti bizonyítványnak a kitett határidő alatt azon községi elöljáróhoz, hol az illető elhunyt, szintén hivatalból való átküldése ; 4. oly esetekben, midőn a felmutatott halottkémi bizonylatban nincsen az elhunyt védkötelezettségi minősége följegyezve, azonban az anyakönyvvezető lelkész, az elhunyt életkoránál fogva előtte kétségtelen adatoknál vagy más körülménynél fogva valószínűnek tartja az illetőnek védkötelezettségét, a halottkémnek az ebbeli utólagos nyomozásra a községi előljáró által való utasítása. Ez alkalommal fölemlitendőnek tartom, hogy az anyakönyvvezető nem tartozik az elhunyt védkötelezettnél találtató igazolványi könyvét, felavatási vagy szabadságolási okmányt átvenni, miután ily okmányok közvetlenül az illető községi elöljárónak kézbesítendők. Ezek előrebocsátása után van szerencsém (az egyházi főhatóságot) teljes tisztelettel megkeresni, hogy az anyakönyvvezető lelkészeket ily értelemben mielébb utasítani szíveskedjék. 81. A halál- és születési eset azon község anyakönyvébe vezetendő, a hol az bekövetkezett. (Magy. kir. vallás- és közoktatásügyi m. 1879. évi febr. 10-én 32.889 szám a. kelt rendelete.) Az országos statisztikai hivatal jelentése szerint egy halálozási eset azon okból nem jegyeztetett az anyakönyvbe az illető lelkész által, mert a holt test máshova szállíttatott eltemetés végett, s mert az anyakönyv minden rovata be sem töltethetett volna. Miután ily eljárás a statisztikai adatok összeállításánál könynyen tévedésekre, s illetőleg egy és ugyanazon anyakönyvi eset kétszeri kimutatására is vezethetne; van szerencsém (az egyházi főhatóságot) tisztelettel megkeresni, hogy az anyakönyvvezető lelkészeket utasítani méltóztassék, miszerint hasonló esetekben, a mennyiben ez eddig nem történt volna, mindenkor a halálozás helyét vegyék irányadóul, s ehhez képest plébániájuk területén előforduló haláleseteket