Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Negyedik folyam (Budapest, 1879)

109 korlását, tekintet nélkül a minimalis korra, csupán az atya, gyám beleegyezésétől feltételezi, mig a gyámügyi törvény 20. §-a b) ós 113. §-a G. pontja a kiskorúak iparüzlet nyitási jogát, a 271. §. pedig egy már fennálló üzletnek fenntartását az atya, gyám vagy gondnok gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésétől teszi függővé, a gyámügyi törvény a gyámhatóságnak alternative fennállott jóváhagyását a kiskorúak iparüzhetéséhez kötelezőleg állapította meg. Az előadottak értelmében a 18. évöket betöltött oly személyek, kik nem az 1877. évi XX. t.-cz. 4. §-a értelmébeni nagykorúsítás által válnak teljeskoruakká, ha ipart űzni óhajtanak, ehez gyámhatósági jóváhagyást szükségeinek, s ily jóváhagyás szükséges a 18. évet még be nem töltött kiskorúakra nézve is; minthogy azonban a 18. évet betöltött személy, ha gyámhatósági beleegyezés alapján iparüzhetési engedélyt nyer, ez által az 1877. évi XX. t.-cz. 5. §-a értelmében teljeskoruvá válik, az ipartörvény 24. §-ban előirt üzletvezető tartása csak az esetben követelendő, ha 18 évnél fiatalabb kiskorú személy részére adatik meg a gyámhatósági jóváhagyás vagy egy uj üzlet nyitáshoz — vagy egy már fennálló üzlet folytatásához. Miről a törvényhatóságot az összes iparhatóságokkal, ide értve a közigazgatási bizottságokat is, leendő közlés és az illetőknek maguk miheztartása s megfelelő utasítás a végett a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg ezennel értesítem. 245. A készpénz szolgálati biztosítékok után nyert jövedelem megadóztatása iránt, (Magy. kir. földm. ipar- és keresk. miniszter f. é. aug. 24-én 19.300.IX. sz. alatt kelt rendelete.) Hogy eleje vétessék további kérdezősködéseknek, melyek a a szolgálati biztosítékok kamatainak megadóztatása, illetőleg azok adómentességére nézve mindegyre tétetnek — szolgáljon tudomásul, hogy a készpénz tiszti biztosítékok után nyert jövedelem, a mennyiben ezen jövedelem adómentességéről sem az 1868. évi XXVI. t.-cz. 5. §-ban, sem az 1870. évi XLIX. t.-cz. 2. §-ban (3. ÜL osztály), sem végre az 1875. évi XXII. t.-cz. 2. §-ban említés téve nincs, — minden esetre adó alá tartozik és ezen jövedelmet az illető tisztviselők törvény szerint bevallani kötelesek. Budapesten, 1878 évi augusztus 24-én.