Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

}2 IV. FEJEZET. A végrehajtás. 66. §. A végrehajtást a biró az ítéletben rendeli el. — A végrehajtás vagy az illető birák valamelyike vagy ezeknek kiküldött hivatalos közege, vagy a községi, illetőleg körjegyző vagy ezeknek segédje, vagy az elöljáróságnak valamely Írástudó tagja, vagy végül városokban egy e végből rendelt hivatalos személy, mint kiküldött által foganatosittatik. A kiküldött az Ítéletben nevezendő meg, a végrehajtás azonban csak a nyertes félnek a kiküldöttnél való szóbeli vagy Írásbeli jelentkezésére foganatositandó. Ha a végrehajtás az itélő biró területi hatáskörén kivül foganatosítandó, e végből az illetékes hason hatáskörű bíróság az iratok áttétele mellett megkerestetik. A jelen törvényben körülirt eljárás alá tartozó ügyekben előleges biztositásnak helye nincsen, a bérbeadó azonban a bérlő ellenében a bérösszeg erejéig a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságok összeírását, ugy az eljárás megindítása előtt, mint az eljárás folyamában követelheti. 67. §. Pénzbeli marasztalás esetében a végrehajtás a marasztalt félnek csak ingóságaira, készpénzére vagy követelésére vezettethetik. A végrehajtás alá veendő tárgyak összeirandók, zár alá vetteknek nyilvánitandók, és a mennyiben a felek a becsértéket kölcsönösen meg nem állapítják, a végrehajtó által megbecsülendők: ha azonban valamelyik fél kívánja, saját költségére szakértő becsüs alkalmazandó. Az összeírás alkalmával a végrehajtó a zártörés bünfenyitő következményeire a végrehajtást szenvedőt vagy háznépét figyelmeztetni, és hogy ez megtörtént, a jegyzőkönyvbe bevezetni köteles. A végrehajtónak jogában áll a végrehajtást szenvedőnél a zár alatt levő helyeket felnyittatni. Ugyanaz ellenszegülés esetében a szükséges karhatalmat hivatalból szerzi meg. A lefoglalt ingóságok, a mennyiben a végrehajtató kívánja és