Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Második folyam (Budapest, 1877)

33 bari nem tekinthető érvényesnek a házasság akkor sem, ha a külföldön zsidó vallásra áttért keresztény magyar honos a külföldön lépett zsidóvallásu egyénnel házasságra. A vallásváltoztatásnál a «status personalis» a mi honosainkra nézve a mi törvényeink szerint lévén megitélendó', — a mi keresztény honosainknak zsidó vallásra külföldön lett áttérése, mint «in fraudem legisi) elkövetett cselekmény — törvénytelen s minthogy a házasságkötésre való személyes képesség, a házasságot kötött személy hazájában, nem a kötés helyének, hanem a házasságra lépett személy hazájának törvényei szerint birálandó meg; a mi törvényeink pedig a keresztény és nem-keresztény között kötött házasságot érvényesnek el nem ismerik : ezekből következik, hogy a külföldön zsidó vallásra tért keresztény honosoknak izraelitával külföldön kötött házassága Magyarországon semmis és érvénytelen. Érvénytelen lévén az ily házasság : kétségtelen, hogy az abból született gyermekek törvénytelenek, s hogy az előbb születettek az érvénytelen házasságkötés által nem törvényesittettek. «Átlátom — igy hangzik szószerint ez utóbbi rendelet vége — annak szükségét, hogy hasonló nehézségek s egyeseknek, sőt egy egész felekezetnek valódi vagy vélt sérelmei az egyedül illetékes, t. i, törvényhozási uton hárittassanak el, illetőleg orvosoltassanak, — mire nézve már m. évi nov. 8-ról az igazságügyminster úrhoz intézett átiratomban kfejezést adtam azon nézetemnek, hogy e fontos kérdésben, — t. i. keresztényeknek zsidó vallásra átlépése, keresztények és zsidók közötti házasságkötések kapcsolatos kérdésében — előbbutóbb törvényhozási intézkedés fog szükségessé válni. Mire viszont az igazságügyminister ur is kijelentette, hogy részéről is szükségesnek tartja, hogy a szőnyegen forgó kérdésekre nézve törvényhozási uton, illetve a házassági jognak törvény által való szabályozása utján mielőbb intézkedés tétessék. Erre nézve az alkalmas időt megragadni el nem is mulasztandom. Közigazg. DGntv. II. 3