Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Második folyam (Budapest, 1877)

154 voltak és azóta tanítói képességüket vagy gyakorlatilag az állami tanfelügyelő előtt, vagy valamely nyilvános képezdében letett vizsga által igazolták és erről bizonyítványt mutatnak fel. Az elöl idézett törvényczikk végrehajtására kirendelt bizottság az eddig beérkezett nyugdijadatokból meggyőződést szerzett, hogy számtalan oly tanitó van tényleg alkalmazva, kik a fentebb előadott törvényes kellékekkel nem birnak s e szerint a törvény szigorú alkalmazása esetén az orsz. tanitói nyugdíjintézet jótéteményében sem részesittethetnének. Az érintett bizottság javaslata folytán, tekintetbe véve a törvény fő czélját, t. i. azt, hogy azon tanítók — és esetleg azok özvegyei és árvái — kiknek nyugdíjazásáról, illetőleg más ellátásáról eddig vagy épen nem, vagy nem eléggé volt gondoskodva, ezentúl biztosítva legyenek ; tekintetbe véve továbbá a kezdet nehézségeit, valamint azt is, hogy az illető tanítók jóhiszemüleg foglalván el állomásaikat, az azzal egybekötött vagy szerzendő jogokra is igényt véltek tarthatni: ezennel rendelem, hogy az orsz. tanitói nyugdíj - és gyámalap tagjaivá azon tanítók is felvétessenek, kik 1868. évtől az 1875. évi 32. törvényczikk életbeléptéig illetékes egyházi hatóságuk által az eddig dívott gyakorlat szerint lettek alkalmazva, habár a népoktatási törvény 133., illetve 102. §§-nak nem is tettek volna eleget. Felhívom ennélfogva (czímedet), hogy az orsz. tanitói nyugdíjintézetbe még föl nem vett ily tanítók okmányait az egyházmegyei hatóság részéről nyert kinevezési rendelettel együtt, vagy a mennyiben egyéb okmányaik már felterjesztettek volna, csupán a kinevezési okmányt minélelőbb terjeszsze föl. 273. Az 1875. 32. törvényczikk életbeléptetésétől fogva uj nyugdíj intézetek fel nem állíttathatnak; a már létező, de a törvény szabványainak meg nem felelő intézetek nem módosíthatok. (A vallás- és közokt. m. kir. minister elvi határozata.) Az 1875 : 32. t. cz. életbe léptetésének főczélja az volt, hogy azon tanítók és esetleg azok özvegyei és árvái, kiknek nyugdíjazásáról, illetőleg más ellátásáról eddig vagy épen nem, vagy nem eléggé