Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Második folyam (Budapest, 1877)

133 2. §. Ha az 1. §-ban érintett perekben, a volt földesúr vagy jogutódja, az urbériséget megállapító egyesség vagy ítélet alapján netalán érvényesíthető kárpótlási igényeiről az állam irányában világosan és határozottan le nem mond, — akkor: a) Egyesség esetén a törvényszék a felek közt létrejött egyességet, nemcsak alaki tekintetben, hanem az urbériség megállapítására nézve érdemileg is vizsgálat alá veszi, — és oly egyességtől, a melyben több urbériség állapittatik meg, mint a mennyi a hivatalból eszközölt szabályszerű nyomozás által kinyomoztatott, — a jóváhagyást megtagadja. A jóváhagyást megtagadó törvényszéki határozat a királyi Ítélőtáblához és onnan a magyar kir. Curia mint legfőbb itélőszékhez felebbezhető. b) ítélethozatal esetén a törvényszék az urbériség kérdésében, a hivatalból eszközlött szabályszerű nyomozat alapján határoz. c) A jóváhagyott egyesség vagy a meghozott ítélet a kir. ítélőtáblához hivatalból mindig felterjesztendő, mely azt az urbériség megállapítására nézve felülvizsgálat alá veszi, szükség esetén pótnyomozást rendel, és annak alapján érdemileg határoz. A kir. itélő-tábla határozata ez esetben sem terjesztetik fel hivatalból a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszékhez, és ha az törvényes határidő alatt nem felebbeztetik, a végrehajtás hivatalból rendelendő el. 3. §. A székelyföldi oly perekben, melyeknek tárgyát a föld úrbéri, vagy majorsági természete képezi, az 1868. évi márczius 11-én kelt bel- és igazságügyministeri rendelet 8. §-a szerint kirendelt jogbiztos többé meg nem idézendő, és az ily perekben az ő közbejövetele nélkül de a jelen rendelet szabályai szerint hozott ítélet, az országos földtehermentesitési alap irányban is hatályos. 4. §. Mindazok, kik vesztett urbériségekért földtehermentesitési kárpótlást, illetőleg utólagos kárpótlást még ezután kívánnak igénybe