Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

82 Pénzügyi jog. dés kikötései alapján teljes bizonyossággal nem tudja megállapítani a szerződés illetékmentességét, vagyis azt, hogy a munkbérnek (fizetésnek) egy hónapra eső összege a szerződésben meghatározott szolgálati időtartam alatt az 500 P-t nem fogja meghaladni, az illetéket — az utólagos kiigazítás jogának fenntartásával — vélelmezett mennyiségű illetve pénzértékü munkabérnek (fizetésnek) az alapulvételével, az illetékszabályok 61. §-ában meghatározott szorzószámok alkalmazása mellett a szerződés egésze után kiszabja, s annak a megfizetésére a feleket fizetési meghagyással kötelezze, viszont el kell ismerni a feleknek is azt a jogát, hogy a szerződés után az utólagos kiigazítási jog fenntartásával kiszabott illetéket illetve annak az évenként tényleg fizetett munkabérnek (fizetésnek) megfelelő részösszegét csak abban az esetben legyenek kötelesek évenként megfizetni, ha a szerződés fennállása során fizetett munkabérek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a szolgálati díjnak egy hónapra eső összege az 500 P-t meghaladja. A munkabérnek (fizetésnek) a szerződés illetékkötelességét eldöntő terjedelmét illetve értékét a kincstár a felekkel létesített egyezség útján is megállapíthatja, de a felek részére ilyen esetben is biztosítani kell azt a jogot, hogy az illetéket a teljesített munkabérnek az alapulvételével évenként fizethessék. (Közig, bság pénzügyi osztályának 369. sz. jogegységi megállapodása, — 1942. TV. — Pod. 1942. évi 2. f. 46.) 257. 1927. V. t.-c, 28. §. Az az okirat, amelyben az adós az engedményessel szemben az engedményezést „elismerőleg" tudomásul veszi, úgy, hogy az engedményes mint úi hitelező az adóssal szemben az okirat alapján követelheti a reá engedményezett követelés megfizetését, nem pusztán az engedményezés tudomásulvétele, hanem az engedményezett követelés elismerése is, amelyre az 1927:V. t.-c; 28. §-t (3) bekezdésében (5100/1931. M. E. sz. rendelet 17. §.) szabályozott illetékmentesség nem terjed ki. Az ilyen okirat már kiállításakor a kötelezvényekre megszabott illeték alá esik. (Kb. 11.837 és 11.839/ . 1938. P. sz. — M. K. LIX. évf. 37.) 258. 5100/1931. M. E. 10. §. A bevásárlási könyvek illetéke a könyvekbe foglalt számláknak az átalányilletéke. Ezért az illetékért az illetékszabályok 89. §-ának a) pontja értelmében a kereskedő és az az üzletfele felelős, akinek részére a kereskedő a bevásárlási könyvet kiállította. (Kb. 13.983/1938. P. sz. — M. K. LXI. évf. 2.) 259. 5100/1931. M. E. r. 62. §. Ha az illetékalap egy része magából az okiratból kitűnik, az okirati illeték egy részét bélyeggel vagy közvetlen fizetés útján kell leróni, de illetékkiszabás végett is be kell mutatni az okiratot. Ha sem a lerovási (fizetési) kötelezettséget, sem a bemutatási kötelezettséget