Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

76 Pénzügyi jog. gatlanszerzéseket mentesíti a vagyonátruházási illeték alól. Közömbös tehát az illetékmentesség szempontjából, hogy a falusi ház és a hozzá tartozó belsőség mezőgazdasági ingatlanokkal gazdasági egységet alkot-e. (Kb. 14.189/1938. P. sz. — M. K. LIX. évf. 42.) 240. 1920íXXXlV. t.-c. 108. §. Ingatlannak a tag által a társaságba bevitele esetében a vagyonátruházási illetéket az ingatlannak a terhek levonása nélküli teljes értéke után kell megfizetni. (Kb. 15.945/1938. P. sz. — M. K. LIX. évf. 26.1 241. 1920;XXXIV. t.-c. 113. §. 1. bek. A városi utcák nyitása céljából történő kisajátítások is mentesek az ingatlan vagyonátruházási illeték alól, ha az illető utca egészben vagy részben az 1890:1, t.-c. 1. §-ában felsorolt valamelv más közút átkelési szakasza és a kisajátítás egy ilyen részt érint. Kb. Az 1920:XXXIV. t.-c. 113. §-ának (1) bekezdése a kisajátításoknak az ingatlan-vagyonátruházási illeték alól való tárgyi mentességét — az addigi jogállapottal szemben — az 1881 :XLI. t.-c. 1. §-a 1—12. pontjában meghatározott célokra történő kisajátítások esetére korlátozza. Minthogy pedig a forgalmat a városok belső területén lebonyolító utcák nyitása és szabályozása céljából történő kisajátításokról az 1881 :XLI. t.-c. 2. és 3. §-a külön rendelkezik, és mivel az illetékmentességet megállapító jogszabályokat kivételes jellegüknél fogva szorosan kell magyarázni, a városi utcák nyitása és szabályozása végett szükséges kisajátítások — amint ezt a bíróság 207. sz. jogegységi megállapodása is kifejti — szabályképpen nem mentesek az ingatlan-vagyonátruházási illeték alól, noha az 1890:1. t.-c. 1. §-a a városok utcáit is a közútak közé sorozza. A bíróság megítélése szerint nem változtat ezen a joghelyzeten az 1937:VI. t.-c. 4. §-ának (5) bekezdése sem, mert ez a törvénycikk nem szabályoz illetékügyi kérdéseket,s csupán ennek a törvénynek az alkalmazása szempontjából mondja ki, hogy az utakra vonatkozó rendelkezéseket az utcákra és a terekre is alkalmazni kell. Ha a törvényhozó az 1937:VI. t.-c. meghozatalakor az 1920:XXXIV. t.-c. 113. §-ának rendelkezéseit módosítani akarta volna, ezt kifejezetten tette volna, ilyen rendelkezést azonban sem ez a törvénycikk, sem későbbi jogszabály nem tartalmaz. A súlypont egyébként is azon van, hogy nem minden közút céljára szolgáló kisajátítás illetékmentes, s hogy ez az illetékmentesség a városi utcák nyitása és szabályozása végett történő kisajátítások esetére szabályképpen nem vonatkozik. Ezért közömbösek a jelen ügy elbírálása szempontjából a közúti gépjáróművek közúti célokra való megadóztatásáról szóló 1928:VI. t.-c. rendelkezései is. De téves a panaszosnak az az érvelése is, hogy a jelen esetben voltaképpen nem is történt vagyonátruházás, s hogy az 1936. május 3-án, illetve október 2-án megkötött kisajátítási egyesség pusztán formailag tartalmaz jogügyletet, hogy a vonatkozó okiratban megjelölt birtok-