Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

58 Pénzügyi jog. beruházási hozzájárulás fizetésére kötelezett számára a minden vagyonra kiterjedő hű bevallás megtételét megkönnyítse. A beruházási hozzájárulásnak a vagyon, illetőleg annak értéke lévén az alapja, a törvényhozót ebből a szempontból a jövedelmek csak közvetve és csak annyiban érdekelhették, amennyiben azok a beruházási hozzájárulás tekintetében irányadó időpontban már vagyon alakjában jelentkeztek. De mert a törvénynek pénzügyileg eredményes végrehajtása érdekében a vagyon teljes állagának és értékének bevallását a múltra vonatkozó közkegyelem útján is biztosítani kívánta, nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egyrészt a vagyonszerzésnek egyik alapja a jövedelem, másrészt, hogy a vagyon általában maga is jövedelmet hoz, amely jövedelem további vagyonná alakulhat. Amikor tehát megokoltnak találta, hogy a vagyon biztosabb utóiérése érdekében, a vagyont terhelő adókr\ nézve, a múltra vonatkozólag közkegyelmet adjon, azonos okokból és a vagyonnak a jövedelemmel való szoros összefüggései folytán nem mellőzhette, hogy úgy a vagyonná alakult jövedelmeket, mint a vagyonnak a jövedelmeit azonos elbánásban részesítse. Ezekből pedig az következik, hogy a törvényhozó az ilyen jövedelemnek egyébként jogos utólagos adóztatását kívánta az adójogunkban szokásos kereteket meghaladó, széleskörű közkegyelem útján kizárni. Amint tehát nem lehet a t.-c. idézett rendelkezéseinek olyan értelmet tulajdonítani, hogy az kizárólag a vagyonadó utólagos helyesbíté sét zárja ki, ugyanúgy nem lehet azokat akként értelmezni, hogy a múltra nézve semmiféle közadót nem lehetne utólagosan kivetni abban az esetben, ha az adózó a beruházási hozzájárulás céljaira adott bevallásában bármily csekély vagyontöbbetet bevall, függetlenül attól, hogy ez a bevallott vagyontöbblet az annak idején eltitkolt jövedelemmel vagy adótárggyal semmiféle köz\ étlen vagy közvetett összefüggésben nincs. Törvényben gyökerező alapja van tehát az 1500/1938. P. M. számú rendelet 25. §. (1) bekezdésében foglalt annak a jogszabálynak, hogy a közkegyelem a jövedelem- és vagyonadó bevallásban elhallgatott, de a beruházási hozzájárulásnál bevallott „vagyonnal, illetőleg értékkel kapcsolatban" az 1938. évet megelőző időkre kivethető adókra terjed ki és hogy a közkegyelem következtében az elhallgatott vagyon után a vagyonadó, e vagyon jövedelme után, illetőleg az után a jövedelem után. amelyből ez a vagyon keletkezett, sem jövedelemadó, sem kereseti adó, sem más közadó pótlólag ki nem vethető, ebből pedig okszerűen következik, hogy minden más jövedelmet meg lehet adóztatni utólagosan. Tehát pótlólag ki lehet vetni az egyébként jogos adókat a beruházási hozzájárulás céljaira bevallott „vagyonnal nem kapcsolatos" jövedelem után is, mert az ilyen vagyonnal nem kapcsolatos jövedelmek után járó adókra a közkegyelem nem terjed ki. Az adójogi értelemben vett közkegyelem általában azt célozza, hogy az adózó utólagosan bejelentse és az adótörvényekben meghatározott