Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

12 Közigazgatási jog. íizon az alapon sem, hogy a rangsorolás — amely a tisztviselő jelenlegi illetményeire nincs befolyással — a jövőben a következő magasabb fizetési osztályba való automatikus előlépésre jogigényt biztosít. Az 1896: XXVI. t.-c. 45. §-ának 1. pontja értelmében ugyanis közigazgatási bíróság előtti eljárásnak csak az ellen a határozat ellen van helye, mellyel törvényhatósági tisztviselők s más alkalmazottak és hozzátartozóik illetménye ellátása és részeltetése (nyugdíj, végkielégítés, özvegyi, nevelési és temetési járulék) ügyében intézkedik, amennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak, illetőleg hozzátartozóinak jogos igényük van-e az ellátásra vagy részeltetésre, vagy, hogy az alapul vett címen mekkora összeg illeti meg őket. A m. kir. közigazgatási bíróság tehát kizárólag magára az illetményre, ellátásra vagy részeltetésre irányuló — már érvényesített — igény jogosságának és mérvének elbírálására hivatott. A ranghelyhez való igény azonban nem azonos a magasabb illetményhez csak a jövőben megnyíló igénnyel és így egyedül a ranghely megállapítása miatt beadott panasz még a magasabb illetményre irányuló igény érvényesítését nem jelenti. Ezért és mert az 1896: XXVI. t.-c. — ellentétben az 1911:1. t.-c. (Pp.) 130. §-ában foglaltakkal — az érdekeit fél jogállapotának biztosítása végett a csak a jövőben megnyíló igény valamely előfeltétele meglétének, vagyis valamely előzetes jogosultságnak puszta megállapítására nem nyújt lehetőséget, illetményigény érvényesítése hiányában nincs alap arra, hogy a rangsor kérdése, akár mint a csak a jövőben megnyíló magasabb illetményhez való igénnyel kapcsolatos kérdés, önállóan a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe vonassék. Abból tehát, hogy a rangsorolás a jövőben a következő magasabb fizetési osztályba való automatikus előlépésre jogigényt biztosit és ekként az illetményigény jogossága a rangsormegállapítás vitássá tett helyességének eldöntése nélkül nem bírálható el, a rangsor tárgyában felmerült és a bíróság hatáskörébe kifejezetten nem utalt vitás kérdésnek önállóan a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozása még nem, hanem legfeljebb csak az következik, hogy a rangsorolás helyességének kérdése az 1896: XXVI. t.-c. 17. S-ának második bekezdésében foglaltak alapján, vagyis kizárólag, mint a bíróság hatáskörébe utalt főkérdéssel (illetményigény jogosságának kérdésével) kapcsolatos előkérdés lehet elbírálás tárgya. Ezek szerint a bíróság a rangsor kérdését kizárólag az illetményre irányuló igénnyel kapcsolatban és ahhoz való viszonyában, vagyis nem önállóan, hanem csupán mint az illetményigény jogosságának előfeltételét — az ítéleti indokokban — bírálhatja el, magát a rangsorolás tárgyában hozott határozatot azonban önállóan ekkor sem érintheti, vagy helyezheti hatályon kívül. A szóbanforgó kérdés nem vonható önállóan a bíróság hatáskörébe