Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Eljegyzés, házasságkötés, házasság megszűnése. 474—475. 187 iád. li és ad. 18.) Lényegileg ugyanilyen megítélés alá esik a felperesnek amiatt cincit felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróiig nem állapította meg bontóokul a gyermekük gondozásának elhanyagolását, (ad. 11.) Ez a kérdés kapcsolatos azzal a külön érvényesített bontóokkal amely szerint az alperes gyermekük lelki életét megmételyezte azzal, hogy trágárságokra oktatta, a felperestói elidegeníteni s belőle az apa iránti szeretetet kiölni igyekezett, (ad. 18.) Mindkettő az anyai kötelesség megsértésére vonatkozik, az előbbi a testi, az utóbbi a lelki gondozását illetően. Ezért együttes elbírálást igényel Semmi adat sincs a perben afra, hogy az alperest a gyermekkel szemben rosszakarat, irtási szándék vezette volna, ellenkezőleg azt kell megállapítani, hogy nagy szeretettel viseltetett iránta és ragaszkodott hozzá. A kis gyermek gondozása súlyos terhet jelent s házilag teljesen leköti az anyát különösen akkor, ha erészben a férj részéről támogatásban nem részesül. A két-három éves gyermeket úgyszólván lehetetlen állandóan tisztán és rendben tartani. A gyermek sem magára, sem ruházatára vigyázni nem tud. Ami pedig testének helyi kisebesedését, hajzatának beszennyeződését illeti, az a leggondosabb kezelés mellett is előfordulhat. Ezért nem lehet az ide vonatkozó tanúvallomásoknak különösebb súlyl tulajdonítani. A fellebbezési bíróság megítélése tehát teljesen helyes. Ami pedig a lelkigondozást illeti, az ily korú gyermeknek erkölcsről, apa iránti tiszteletről fogalma még nincs, nem lehet tehát azt mondani, hogy az alperes a tanuk vallomásából .megállapított cselekményeiver a gyermek lelkét megmételyezte, sem hogy azok alkalmasak voltak arra. hogy a gyermeket az apától elidegenítsék és belőle az apa iránti tiszteletet kiöljék. Ezért a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a jogí döntését, amely szerint ilyen értelemben az alperes terhére fennálló bontóokot állapított meg. — a magáévá nem tehette. (ad. 8.) Nem vitás, hogy az alperes még az együttélés alatt a rendőrség életvédelmi osztályához fordult, elpanaszolta, hogy a felperes idegen nők hálójába került, tőle elhidegült, öngyilkossággal fenyegetőzött, védemet kért a nőkkel szemben s a hivatal közbenjárását, hogy férje hozzá visszatérjen. Ezzel kapcsolatban a felperes azt panaszalta bontóokkén:. hogy a rendőrség az ügyben részére kiadott idézést a hivatalában kézbesí tette, ami állásának ártalmára volt. A fellebebzési bíróság az esetben bontóokot nem látott, a felperesnek emiatt emelt felülvizsgálati panasza alaptalan. Az alperes cselekménye semmi vonatkozásban nem irányult a felperes ellen, tisztán a családi béke helyreállítását célozta, ennélfogva abban házastársi kötelességsértést felismerni egyáltalán nem lehet. Ebből pediir önként következik, hogy még ha valóban hivatalában kézbesítette is a rendőrség a felperesnek az idézést, ez, — mint nem az alperes saját ténye, — magábanvéve házastársi kötelességsértés nem lehet. (ad. 12.) A K.) alatt csatolt levél tanúsága szerint az alperes 19"."). május hó 18. napján azt írta a felperesnek: ,.Nem érdeklesz többé. Jelen-