Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

164 Személyi és családi jog. lyen módon — akár csak a filmre felvett helyiségek díszleteként is — felhasználja, vagy erre a célra másnak átengedje. K. A fellebbezési bíróságnak az I. r. alperes által megtámadott ténymegállapítása szerint a felperesnek a fürdő Zsuzsannát és a véneket ábrázoló bibliai tárgyú festménye az „Igen vagy nem" című hangos filmnek három jelenetében is látható, mint az egyik falat díszítő tárgy és az egyik kepén az egész vásznat ez a festmény tölti be. Az I. r. alperes a fellebbezési bíróságnak a perben kihallgatott tanuk vallomására alapított ezt a ténymegállapítását amiatt támdta meg, hogy a fellebbezési bíróság a festmény egyébként beismert felhasználásának a filmen látható módját a filmnek bírói szemle útján történő megtekintése nélkül állapította meg. Ez a támadás alaptalan, mert a bíróság a bizonyítás eszközeit belátása szerint szabadon választhatja meg s mert a peres esetben a tanuknak közvetlen észleletükről tett s a bizonyítás szabályai szerint szabadon mérlegelhető és értékelhető vallomása meggyőző bizonyítékul szolgálhatott. Egyébiránt a kereset jogalapját illetően nem is lényeges az, hogy a felperes festménye hányszor és milyen módon jelenik meg a filmen, hanem az ügydöntő tényállás az, hogy a felperes festményét a mozgófényképészeti műnek fényképezett díszleteként a felperes beleegyezése nélkül felhasználták. Nincsen jelentősége annak sem, hogy a festménynek a felperestől különböző tulajdonosa, illetve ennek megbízottja a festménynek a mozgófényképészeti mü céljára felhasználását megengedte. (... Mint a Fejben ...) A tulajdonosnak engedélye tehát a szerző engedélyének hiányát a peres esetben nem pótolja. Ezekből következően a fellebbezési bíróság a felperes festményének a tulajdonos, illetve megbízottja engedélyével, de a felperes beleegyezése nélkül a mozgófényképészeti műben történt felhasználását a Szjt. 6. §-ának 10. pontjában meghatározott bitorlásnak helyesen minősítette. A fellebbezési bíróságnak ebben a részben meg nem támadott s ezért ugyancsak irányadó ténymegállapítása szerint az „Igen vagy nem" című hangos filmet az I. rendű alperes gyártotta és a II. r. alperes hozta forgalomba és tartja forgalomban s a II. r. alperest a felperes már a kereset beadása előtt értesítette, hogy a festménynek felhasználását sérelmezi. A filmet gyártó I. r. alperes cégnek az a közege, aki a felperes festményének a felhasználása iránt intézkedett, a fentebb megállapított bitorlást az alkalmaztatása körébe eső teendők ellátásában legalább is gondatlanságból elkövette és az ebből folyóan a Szjt. értelmében követelhető vagyoni és nem vagyoni kárért az I. r. alperes is felelős. Az I. r. alperessel egyetemlegesen ugyanilyen felelősség terheli a II. r. alperes céget is, intézkedő közegének a Szjt. 22. §-a szerint minősülő