Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Általában. 352—357. 77 Hb. Az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 4. pontja szerint — amelyre hivatkozással a hatásköri összeütközési felterjesztés történt — a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között hatásköri összeütközés esete akkor merül fel, ha a rendes bíróság nem jogerősen és a közigazgatási hatóság akár nem jogerősen, akár jogerősen, ugyanannak az ügynek az érdemében határozott. A felterjesztett iratokból kitűnőleg azonban a jelen ügyben érdemi határozatot csak a rendes bíróság hozott, míg a közigazgatási hatóságnak érdemi határozata nincs. A kalocsai járás főszolgabírájának 4682/1940. kig. számú véghatározata ugyanis nem az ügy érdemére vonatkozó, hanem a hatáskör hiányát megállapító döntés, annak ellenére, hogy a szóbanforgó véghatározat rendelkező része^ tévesen az „elutasítom" kifejezést használta. A szóbanlévő véghatározat rendelkező része szószerint a következő: .,. lakost panaszával az 1898. évi II. t.-c. 8. §-a alapján elutasítom". Nyilvánvaló tehát, hogy a panasz elutasítása az idézett törvényhelyben foglalt rendelkezés alapján történt. Az 1898. évi II. t.-c. 8. §-ának idevonatkozó része pedig kimondja, hogy „az olyan, bár gazdasági munka teljesítésére nézve létrejött szerződés, mely nem ezen törvényben, vagy ezen törvény 17. §-a alapján meghatározott módon köttetett meg, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető". Az idézett törvényhelynek „közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető" kitétele, hatásköri éspedig a közigazgatási hatóság hatáskörének hiányát kimondó rendelkezés. Következőleg erre, a közigazgatási hatóság hatáskörét kizáró, törvényes rendelkezésre hivatkozással hozott elutasítás is hatásköri döntés, éspedig az eljárt hatóság hatáskörének hiányát megállapító vagyis hatáskört megtagadó határozat. A hatáskör hiányát megállapító ennek a határozatnak ilyen jogi jelentését és hatályát nem dönti meg az a körülmény, hogy a határozatnak a rendelkező részben kifejezett okkal összhangban sem álló indokolása az ügy érdemét is érinti. A jelen esetben annál kevésbé, mert az indokolásnak másik része épen a hatáskör hiányának fennforgását okolja meg. A fentiek szerint tehát a közigazgatási hatóság határozata nem érdemi, hanem a hatáskör hiányát kimondó határozat. Következőleg á közigazgatási hatóság részéről nincs olyan érdemi határozat, amely a fölterjesztésben megjelölt és az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 4. pontja alá tartozó hatásköri összeütközés létesítésére alkalmas volna. Ilyen határozat hiányában pedig a jelen ügyben hatásköri összeütközés felmerültéről nem lehet szó. Hatásköri összeütközés felmerülte nélkül az 1907. évi LXI. t.-c. 1., 7. és 19. §-ainak egybevetett értelme szerint a Hatásköri Bíróság nem hivatott arra, hogy a hatáskör kérdésében állást foglaljon. (1941. febr. 10. — 1940. Hb. 70.)