Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Kerítés. — Szerző. (1026.) 657 szempontjából közömbös a közölt hírnek a forrása és közömbös a közölt, hír megszerzésének módja is. A tiltott közlés vétségének elkövetési cselekménye a közzététel, ebben pedig B. vádlottnak semmi része nem volt, ennélfogva az említett vétséget nem is követte el. Az 1939:11. t.-c. 141. §-ának (7) bekezdése értelmében a m. kir. minisztérium rendeletben határozza meg és teszi közzé azt a napot, amelytől kezdődően a kivételes hatalom igénybevehető. Ez a közzététel ismételten a 8.100/1939. M. E., 9.420/1940. M. E., legutóbb pedig a 3.130/1941. M. E. számú rendeletekkel megtörtént s e rendeletek kibocsátásához az országgyűlés mindkét háza az 1939. II. t.-c. 141. §-ának (8) bekezdése értelmében hozott országos határozattal hozzájárult. Az 5.555/1940. M. E. számú rendelet alapján gyakorolt sajtóellenőrzés törvényszerűsége tehát ered ményesen nem vitatható. Az 1939:11. .t.-c. 151. §-a „más fontos állami érdek" fogalmát nem határozza meg. De abból, hogy azt a hadviselés érdekei mellett külön említi, — nyilvánvaló, hogy ez a „más" állami érdek nem hadi, hanem attól eltérő olyan államérdek, amelynek mérlegelésére és elbírálására a sajtóellenőrzést gyakorló szerv hivatott. Az 5.555/1940. M. E. számú rendelet, illetve az 1939:11. t.-c. 198. §-ának büntetőjogi alkalmazása köréből az a kérdés, hogy a sajtóközlési tilalmat elrendelő ügyészségi tag vagy más szerv helyesen magyarázzák-e annak az állami érdeknek a fogalmát, amelynek védelmében a sajtóközlési tilalmat elrendelte, -— ki van zárva, mert e jogszabályok alkalmazásánál csupán^ az az eldöntendő kérdés, hogy volt-e az arra illetékes szerv részéről sajtóközlési tilalom, arról a terhelt tudott-e és ezt a tilalmat szándékosan vagy gondatlanul megszegte, vagy sem? (B. I. 1402/1941. — 1941. VI. 26.) A sajtóról szóló 1914: XIV- t.-c. (St.) 1026. — St. 33. — Szerzőnek kell tekinteni azt is, aki a más által készített közlemény tartalmával magát azonosította és ennek, valamint a közzétételre irányuló szándékának akár a kézírat aláírásával, akár más felismerhető módon kifejezést adott; tehát aki az ismeretlen szerző kéziratát elolvasta, tartalmát helyeselte, azzal magát azonosította, ennek ieléül a kéziratot a közlést szorgalmazó záradékkal és olyan nyilatkozattal látta el, hogy amennyiben a közlemény megjelenése büntetőjogi következményeket von maga után, azokat is kész magára vállalni. K. — Az elsőfokú bíróság Z. szerepét tévesen mérlegelte és így tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádbeli sajtóközlemény létrehozatal;! körül szerzői tevékenységet nem fejtett ki. Z. tevékenysége a tényállás szerint nem csupán abból állott, hogy a kéziratot sajtó útján való közzététel céljából a lap szerkesztőségébe eljPöntvénytár 1341. 42