Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

640 A büntető jog szabály hatálya. (1003—1004.) lott büntetése megállapításánál, cselekménye minősítésénél és büntetése kiszabásánál az ítéletben felhívott magyar jogszabályokat. Vádlottnak azt a további védekezését, hogy az elrejtett cukrot magyar hatóságnak azért nem jelentette be, mert megfeledkezett róla, a Kúria nem fogadta el valónak, mert a házkutatás megkezdése előtt az azt teljesítő hatósági közegek megkérdezték a vádlottól, hogy nem tart-e elrejtve cukrot, szappant, lisztet, mire a vádlott tagadó választ adott, ebből arra kell következtetni, hogy a vádlott az említett közszükségleti cikkeket szándékosan vonta el a hatósági ellenőrzés alól és tartotta elrejtve azokat a házkutatás során való felfedezésig. A vádlott, mint kereskedő ugyan jól tudta, hogy az emiitett elsőrendű közszükségleti cikkek a rendkívüli viszonyok következtében korlátolt mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy ezek elrejtése és visszatartása folytán az áruk csak emelkedhetik, miből az uzsorabíróság okszerűen vont következtetést arra, hogy az említett árucikkek elrejtésével a vádlott célja nyerészkedésre irányul. A minősítés kérdését hivatalból vizsgálva, a Kúria észlelte, hogy az uzsorabíróság a vádlott cselekményét tévesen minősítette az 1920. é\ i XXVI. t.éc. 8. §-a szerint. Az elrejtett közszükségleti cikkeknek sem a mennyisége, sem a csak pár száz pengőt kitevő értéke nem oly nagy, hogy a vádlott cselekménye a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztette volna. Nincs alapja az üzletszerűség megállapításának sem, mert vádlott a terhére megállapított cselekményt csak egy esetben követte el és nincs adat arra nézve, hogy szándékában állott volna a vádlottnak a vádbeli eset után is hasonló cselekményt elkövetni. Hiányzik tehát a vádlott cselekményéből az ismétlődési szándék, az a körülmény pedig, hogy a vádlott cselekményét a jövedelemszerzésre irányuló akarata irányította, nem nyújt alapot az üzletszerűség megállapítására és a cselekménynek bűntetté való minősítésére, mert az 1920. évi XV. t.-c. 1. §-ának 5. pontjába ütköző vétségnek is alkotóeleme a nyerészkedési célzat. (B. II. 837/1941. — 1941. IV. 24.) Megjegyzés: Az üzletszerűség tekintetében a Kúria állásfoglalása változott; később hozott határozatában (1. 1033. és 1037. sz. határozat) megállapíthatónak tartja az üzletszerűséget kereskedővel szemben ismétlésre irányuló egyetlen esetben elkövetett cselekmény miatt is. 1005. — I. Btk. 75. §. — Gondatlanság. — A büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság nem terheli vádlottat, ha a bekövetkezett eredményt a mindennapi élet gondossága mellett előre nem láthatta, m\ert az eredmény előreláthatása a büntetőjogi culpának előfeltétele. — II. Bn. 33. §. — Tényállás kiegészítése a felülvizsgálat körében. K. — A Kúria a II. Bn. 33. §-a alapján kiegészíti a tényállást, hogy a rendelkezésre álló hivatalos naptári adatok szerint a nap reggel 5 óra 6 perckor kelt, — a hold pedig 23 óra 59 perckor már lenyugodott, s így a vádbeli időpontban a holdfény sem világított.