Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Teherrendezési és gazdaadósok védettségével kapcsolatos 627 eljárás. (990.) Ekként a felpereseknek a helyi bizottság határozata ellen használt panasza a jogszabályban kizárt jogorvoslatnak tekintendő, amely mint ilyen nem eredményezi a perreutasitó végzésben megszabott 30 napos záros határidőnek olykép való kitolását, hogy e záros határidő ne a perreutasító végzésnek a perreutasított felperesekkel történt közlésétől, hanem a visszautasító végzésnek velük való közlésétől számittassék. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint a felperesek keresetüket a perreutasító végzés kézhezvételétől számított 30 napon túl adták be; a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a kereset beadásának elkésettségét. Az elkésettség következményeként pedig helyesen utasította el a fellebbezési bíróság a keresetet. A fellebbezési bíróság ugyanis okszerűen értelmezte az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 17. §-át akként, hogy az e jogszabályban a per megindítására megszabott 30 nap oly záros határidő, amelynek elmulasztása és illetve a per késedelmes megindítása a perreutasított hitelezőre azt a jogvesztést vonja maga után, hogy követelésének átalakítását, illetőleg könyvjóváírással való kielégítését később már nem utasíthatja vissza. Ha pedig az anyagi jogszabály a 30 napos záros határidő be nem tartásához ezt a jogvesztő következményt fűzi, — akkor ennek az anyagi jogszabálynak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint felpereseknek elkésetten annak kimondása iránt előterjesztett kereseti kérelmét, hogy jogosultak az átalakítással, illetve a könyvjóváírással való teherrendezést megtagadni, — elutasította, mert a felpereseknek a bekövetkezett jogvesztés folytán ehhez már joguk nincs. Felperesek sikertelenül hozzák fel támadásként azt is, hogy a kereset értelmében követelésük jellegének megállapítására szükség van azért is, mert a 10.000/1935. M. E. sz. rendelet 14. §-a, az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 19. §-a és a 4000/1938. M. E. sz. rendelet 11. §-a értelmében — szerintük az adott eset körülményeinél fogva — a pénzügyminiszter még mindig megtagadhatja a könyvjóváírással való kielégítésüket. A pénzügyminiszter ugyanis ezt a jogkört a 4000/1938. M. E. sz. rendelet 11. §-ának harmadik bekezdése értelmében a helyi bizottság és a Pénzintézeti Központ véleménye és javaslata alapján szabad belátása szerint gyakorolja, ennélfogva e döntéshez bírói megállapításra szükség nincs, ami különben kifejezésre jut az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 19. §-ának abból a rendelkezéséből is, hogy a helyi bizottságnak a szóbanforgó feltételek fennforgása esetén mellőzni kell a megállapítás végett való perre utasítást és az iratokat a Pénzintézeti Központhoz kell megküldenie. A kifejtettek szerint a felperesek felülvizsgálati kérelme minden irányban alaptalannak bizonyult. (1940. dec. 17. — P. V. 4677/1940.) 40*