Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Sorrendi eljárás. (962.) 601 leményében" 1933. évi 1. szám alatt közzétett törvény 4. §-ának 11. pontja az 1881: LX. t.-c. 189. §Tának a) pontját úgy módosította, hogy a vételárból a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként mindenek előtt „a sorrendi tárgyalás bélyegilletékei, az ismeretlen hitelezők képviseletére rendelt gondnok díja és a 164. és 212. §§-ok esetében a zárgondnoki költségek és díjak" elégítendők ki a most előadott sorrendben, „egyébként pedig a végrehajtató hitelező költségei ugyanabba a sorrendbe kerülnek, mint a követelése". Ezt a törvényes rendelkezést a csehszlovák Legfelsőbb Bíróság állandóan úgy magyarázta, hogy a követelés behajtásával felmerült költségek, amennyiben nem tartoznak az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek közé, csak akkor sorozhatok a tökével egyenlő rangsorban, ha a jelzálogjogot a tőke rangsorában egyúttal a költségbiztosíték erejéig is bekebelezték, de csak annyiban sorozhatok e költségek, ekként amenynyiben nem haladják meg a költségbiztosíték címén bekebelezett összeget. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot azzal indokolta, hogy a végrehajtási törvény (1881: LX. t.-c.) 189. §-a a) pontjának az 1/1933. számú törvény 4. §-ának 11. pontjával történt fentebb ismertetett módosítása nem érintette a 192. §. 3. bekezdésének rendelkezéseit s így téves a nézet, hogy e költségek a most idézett módosítás szerint akkor is a tökével egyenlő rangsorban elégítendők ki, ha költségbiztosíték nincs bekebelezve, vagy ha a bekebelezett költségbiztosítékot meg is haladják. — ',L. a „Csehszlovák köztársaság Legfelsőbb Bírósága Szlovenszkó és Kárpátaljai Oroszország jogterületére vonatkozó határozatainak hivatalos gyűjteményében" — röviden „Uradná Sbierka" — 2.799. és 3.506. számok alatt közzétett döntéseket.) A most ismertetett törvényes rendelkezésekkel és bírói gyakorlattal került tehát ellentétbe a másodbíróság, amikor az elsőbírói végzés 2. c. pontjában sorozott 128 csehszlovák korona költségen felül ennek a költségnek a rangsorában még 138 csehszlovák korona becslési költséget, 110 csehszlovák korona becslésnél való közbenjárási díjat és 67 csehszlovák korona árverési hirdetési költséget, összesen tehát még 315 csehszlovák korona költséget sorozott N. Benő végrehajtató javára azon az alapon, hogy az árverési hirdetmény szerint az árverést ezek behajtása végett is kitűzték, s így ezek „a sorozás keretét alkotják". A fentebb ismertetett törvényes rendelkezések és bírói gyakorlat ugyanis a követelés behajtásával felmerült költségek sorozásánál nem tesznek kivételt a szerint, hogy elrendelték-e azok erejéig az árverést vagy sem. — Az pedig nem vitás, de pótlólag beszerzett telekkönyvi betétmásolat is bizonyítja, hogy N. Benő végrehajtató javára az elárverezett ingatlanokon költségbiztosíték erejéig jelzálogjog egyáltalán nincs bekebelezve. — Következéskép ez a 315 csehszlovák korona költség az 1938. évi november hó 2. napján a visszacsatolt felvidéki területen érvényes jog szerint sem a tőkével sem a jogerősen sorozott 128 csehszlovák korona költséggel egyenlő rangsorban nem volt sorozható és csak az ösz-