Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Kereseti adó. 93—94. Jövedelem- és vagyonadó. 95—100. 35 98. J. V. H. Ö. 13., 34. §. A tiszti óvadék után az adóévet megelőző évben fizetett kamatok egyévi összegének húszszorosát az óvadékot nyújtó adóköteles vagyonrészek összértékéből teherként kell levonni. (1940. nov. í*. — Kb. 7.253/1939. P. sz. — 2088. E. H. — Pod. 1941, évi l.f. 30.) 99. J. V. H. Ö. 18. §. I. A zárgondnoki kezelés alatt álló ingatlan bevételeiből a végrehajtást szenvedő részére a zárlaü bíróság engedélye alapján folyósított ellátási díj egy évi összegének 20-szorosát a vagyontömeg összértékéből teherként levonni ]34. §. (3) bekezdés] nem lehet. II. A zárgondnoki kezelés alatt álló házingatlanból származó jövedelem kiszámításánál is az adóévre szóló házadó kivetésének alapjául szolgáló összeget kell a jövedelem kiszámításánál alaoul venni. (1941. máj. 16. — Kb. 15.871/1939. P. sz. — 2107. E/H. — Pod 1941. évi 2. f. 60.) Í00. J. V. H. Ö. 28., 35. §§. A mezőgazdasági terménykészleteket — kivéve az előző évek terméséből felhalmozott eladásra szánt készleteket — a gazdasági holt felszerelések kőzött kell számításba venni, amiből következik, hogy ha a holt felszerelés értéke a földbírtok értékének bizonyos százalékában nyert megállapítást, ezeknek a készleteknek az értéke külön már nem vehető számításba. Kb. A mezőgazdasági terménykészletek és pedig nemcsak az eladásra szánt, hanem — amint azt a J. V. H. Ö. 28. §-ának (1) bekezdéséhez tartozó utasítás (4) bekezdése kifejezésre is juttatja —• a gazdaság folytatásához szükséges terménykészletek is, az adóköteles vagyontárgyak köze es pedig a hivatkozott §. (1) bekezdésében és az ahhoz tartozó utasítás (.1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott üzemi tőke körébe tartoznak. A J. V. H. Ö. 35. §-ának (2) bekezdéséhez tartozó utasítás (3) bekezdése szerint pedig a mezőgazdasági ingatlanoknál, az ingatlanokkal együtt, csakis az azok alkotó részeinek tekintendő üzemi tőkéket (gazdasági épületeket, cselédházakat, stb.) lehet értékelni, az ingó (élő és holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkét pedig az ingatlanoknak az értékétől külön kell megbecsülni. Ezekből okszerűen következik egyrészt az, hogy az adóévet megelőző év végén meglévő teljes terménykészletet, a vagyonadó szempontjából, a gazdasági holt felszerelések között kell számításba venni és értékelni, másrészt, hogy a gazdasági holt felszerelésnek — a pénzügyminiszter évenkénti rendeletei szerint a földbirtok értéke 4—8%-ában meghatározott — értéke általában a terménykészlet értékét is magában foglalja, kivéve aa előző éveknek a termésből felhalmozott, eladásra szánt terményeket, amelyeket a J. V. H. ö. 38. §-ának (2) bekezdése és az ahhoz tartozó utasítás (2) bekezdése szerint külön kell számításba venni. Amennyiben az adóbevallás vagy az összeírás a gazdasági holt fel5*