Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Közkórházi ápolási ügyek. 27. 9 Ezt a jogkérdést a bíróság az alkalmazandó jogszabályok és elvek következő értelmezése mellett döntötte el. Az 1927: XXI. t.-c. 48.§ -a általában úgy rendelkezik, hogy a biztosítottnak, illetőleg családtagjának közkórházi ápolási költsége a biztosító intézetet abban az esetben terheli, ha a beteget az intézet utalta be, vagy ha a beutalás kérésének vagy a beutaló intézkedés bevárásának elmulasztását bizonyított sürgős szükség okozta. Tehát az intézet terhére menő ápolás csakis a törvény által kiemelt vagylagos körülmények egyikének fennforgása esetében foglalhat helyet. Az eldöntendő kérdés szempontjából a fenti vagylagosságok első esete — az intézeti beutalás •— szóba sem jöhet, mert hiszen a beteget az egészségügyi hatóság utalta be a közkórházba. A különböző betegségi címeken alapuló — szóban forgó — folyamatos ápolásnál szorosan véve az sem forog fenn, hogy a kórházba felvételt sürgős szükség okozta volna, mert a beteg felvétele tisztán közegészségügyi szemponton, — a fertőző beteg elkülönített gyógykezelésének célszerűségén, — alapszik. Mindazonáltal fennforoghat az az eset, hogy a megfigyelés után megállapított betegség, illetőleg a beteg állapota olyan, amely — ha a beteg addig közegészségügyi szempontból kórházi megfigyelés alatt nem is állott volna, — kórházi ápolását feltétlenül szükségessé teszi abból az okból, hogy a 9090/1931. M. E. sz. rendelet 15. §-ában körülírt sürgős szükség fennáll. Ilyen esetben és ha a bizonyított sürgős szükség fennforgásáról a kórház a biztosító intézetet az erre vonatkozó szabályok megtartása mellett a felismert betegség megállapítása és közlése kapcsán értesítette. — nem lehet a kórháztól megtagadni azt a jogot, hogy a beteget a kórházi ápolás feltétlen és azonnali szükségessége címén az intézet terhére — ennek további hozzájárulásától függő esélyekkel — ápolásban ne részesíthesse (tarthassa), mert az ezzel ellenkező álláspont sértené a betegnek a törvény által értékelt érdekeit. Ellenben, ha a, megfigyelés után megállapított betegség a betegnek sürgős szükség címén kórházi ápolásban tartását nem indokolja, az ennek dacára további ápolásban tartá< idejére eső költség nem róható az intézet terhére, mert ez meg az intézetnek az 1927: XXI. t.-c. 48. §-ában biztosított jogait sértené. A fenti jogkérdést olyként kell tehát elvi alapon eldönteni, hogy a körülírt esetben az intézetet csak akkor terheli a -betegségnek a megfigyelési időn túl eső ápolás költsége, ha a megállapított betegség olyan természetű, amelynél a beteg kórházi ápolását életevszély elhárítása, vagy olyan orvosi beavatkozás teszi szükségessé, amelynek elmulasztása vagy késedelme a beteg egészségének helyreállítását veszélyeztetné (sürgős szükség) és ha a bizonyított sürgős szükség fennforgásáról a kórház a biztosító intézetet szabályszerű módon értesítette. Szükségesnek tartja azonban a bíróság hangsúlyozni, hogy ez az álláspontja nem érinti az állandóan követett gyakorlatában megnyilvánuló azt a jogelvet, hogy a biztosító intézet nem mentesül a költségviselés kötelezettsége alól csupán