Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

124 Személyi és családi jog. leiben kifejezésre juttatott és a házasság megkötését követő időre szóló kívánsága eredményezte. Ehhez képest azért a kárért, amely a felperest a szolgálati jogviszonynak a munkaadó részéről a fentírt okból történt megszüntetése folytán érte, az alperest felelősség nem terheli. Az alperesnek a felperes részéről vitatott az a magatartása, hogy a jegyességi viszony fennállásának tartama alatt más nőnek is udvarolt, a felperes elbocsátásának kérdésében a bank vezetőségének elhatározását, amelynek erről tudomása nyilván nem is volt — nem befolyásolhatta. Az alperesnek ez a magatartása ennélfogva a felperesnek a bankból történt elbocsátását nem is okozhatta. Oki összefüggés hiányában pedig a felperesnek az elbocsátásából származott káráért az alperes felelősséggel az anyagi jog szerint az említett magatartásából folyólag sem tartozik. III. Felperes az arra alapított kártérítési igényét, hogy a felek között közel 14 éven át tartott jegyességi viszony a felperesnek más férfivel való esetleges házasságkötését akadályozta és férjhez menési esélyeit csökkentette, a felperesnek azzal a szándékos magatartásával indokolta, hogy jegyességük tartama alatt más lánynak udvarolt, akinek szintén házasságot ígért, ezt a magatartását azonban előtte eltitkolta, felelősségre vonása alkalmával tagadta és ezzel a rosszhiszemű magatartásával őt házassági ígéretének beváltása és a jegyességi viszony fenntartása tekintetében megtévesztette. K. Lajos tanúnak a felperes által csatolt nyomozati megállapítása szerint azonban alperes 0. Katalinnal — akire a felperes tényállítása kétségtelenül vonatkozik — csupán 3 évvel a jegyesi viszony felbontása előtt ismerkedett meg, ez alatt az aránylag rövid idő alatt pedig felperesnek ez a magatartása a felek között akkor már 11 év óta fennállott jegyességi viszony következtében felmerült érdeksérelmét számbavehető módon nem fokozhatta. Az alperesnek a felperes kárával okozati összefüggésben álló jogellenes magatartása hiányában pedig egymagában a jegyesi viszony indokolatlan felbontásából — a Ht. 3. §-ának alkalmazásában kialakult bírói gyakorlat szerint — erkölcsi kár megítélésének nincs helye. A kifejtettekhez képest a fellebbezési bíróságnak a felperest kárigényével elutasító döntése megfelel az irányadó anyagi jognak. (1940. okt. 30. — P. IV. 2411/1940.) V. ö. Gr. XXXIII. 541—544. sorsz. 425. Ht. 39., 46., 67. §. — Házasság elhálásának közömbös volta házasság létrejötte szempontjából. K. Való ugyan, hogy a peresfelek egyező előadása szerint közöttük a házasság elhálása meg nem történt, azonban a m. kir. Kúria nem oszthatja a felperesnek a felülvizsgálati eljárás során is hangsúlyozottan kiemelt azt a jogi álláspontját, hogy a peresfelek között tulajdonképpen nem is jött létre házasság, mert a H. T. 39. §-ának rendelkezése értelmeben a házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt az együttesen jelenlévő házasulok mindegyike két tanú