Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Az ember. (418). — A személyiség joga. (419.) 117 ben marasztaló ítéleti döntése az anyagi jogszabályoknak megfelel. (1941. ápr. 2. — P. IV. 824/1941.) 420. Mt. 109. §. — Elhalt közös szülők eltemetésének módja, helye, sírfeliratuk meghatározása. K. A felperesek, akik közül az I. rendű felperes T. Imrének az özvegye, az alperessel közös szüleiknek és testvéreiknek a holttestét sírhelyeikről abba a sírboltba kívánják átszállítani és ott elhelyezni, amelyet az I. rendű felperes építtetett és amelynek homlokzatán az ajtó felett „T. Imre és neje P. Lidia családi sírboltja" felirat van. Az alperes a 3. sorszámú előkészítő iratában kijelentette, hogy hozzájárult volna a szülők és testvérek holttestének az I. rendű felperes által építtetett sírboltba szállításához, ha a sírboltban feltüntették volna, hogy az P. Józsefnek és feleségének A. Lídiának a sírboltja, de ellenzi szülei és testvérei sírjának olyan sírboltba helyezését, amely a felirata szerint nem ezeknek a sírboltja. A fellebbezési tárgyaláson pedig az alperes akként nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha a sírbolt homlokzatán a sírboltban nyugvó szülők és testvérek nevét feltüntetik, beleegyezik holttesteiknek átszállításába és nem tesz kifogást a meglevő sírfelirat ellen sem, hajlandónak nyilatkozott továbbá az új sírfeliratok elkészítésével járó költség 1/3 részének a viselésére. A peres feleket, mint testvéreket egyenlő mértékben illeti meg az a jog, hogy elhalt közös szüleik és testvéreik temetkezésének helyéről, módjáról és a sírfeliratokról rendelkezzenek. Az alperes ebben a jogkörében alapos okból mondott ellent a felperes annak a kívánságának, hogy az említett közös hozzátartozók holttesteit külön sírhelyeikről a „T. Imre és neje P. Lidia családi sírboltja"' feliratú sírboltba helyezzék át. A most idézett sírboltfelirat ugyanis arra utal, hogy a sírboltban a T. Imre és a felesége s esetleg a leszármazóik által alkotott családnak a tagjai nyugosznak, ezért visszás lenne s a kegyeletet is sértené, ha P. József és felesége, valamint a nőtlen és hajadon korban elhalt gyermekeik a sírbolt feliratára tekintettel nem a saját családjuknak, hanem vejük, illetve sógoruk családjának sírboltjába kerülnének. A felperesek ezt a visszásságot nem szüntették meg azzal, hogy a sírbolt belsejében elhelyezett kőlapra az elhalt szülők és testvérek nevét, születésük és haláluk évét a holttestek szándékolt áthelyezése céljából már rávésették s nincs jelentősége annak sem, hogy ezek a sírfeliratok kívülről a sírbolt rácsos üvegajtaján keresztül észrevehetők-e s ha igen, minő távolságból olvashatók el. A sírbolt külső homlokzatának a felirata az, ami a figyelmet magára irányítja és ez a felirat juttatja kifejezésre a sírbolt családi jellegét és rendeltetését. Alaptalan tehát a felpereseknek a fellebbezési bíróság ítéletét amiatt támadó panasza, hogy nem feltétlenül, hanem csak a sírbolt feliratának kiegészítése esetére kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a peres fe-