Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

104 Hatásköri bíróság határozatai. megtartassék-e avagy a szolgálat alól felmentessék. Ha azonban — mint a jelen esetben is — a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és ebben a helyzetben merül fel a nyugdíjigény jogosságának vagy összegszerűségének kérdése, akkor a nyugalombahelyezés előfeltételeinek vizsgálata nem az említett közigazgatási szempontból jelentkezik. Hanem csupán úgy, mint főkérdésként a m. kir. Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett nyugdíjigénynek, az igény jogossága, illetőleg mértéke elbírálásától külön nem választható — és az 1896. évi XXVI. t.-c. 17. §-ának 2. bekezdése értelmében ugyancsak a bíróság döntése alá tartozó — előkérdése. Következőleg, noha az ellátás iránti igény elbírálásánál a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak azt a kérdést is vizsgálnia kell, hogy a nyugdíjaztatás az alaki jog szempontjából a törvényes jogszabályoknak megfelelő volt-e, ez a körülmény, mint a közszolgálat köteléke alól történt felmentés tényét ebben a vonatkozásban nem érintő kérdés a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapítását nem zárja ki. Annál kevésbé, mert mint közigazgatási bírósági hatáskörbe tartozó főkérdésnek az előkérdése, a kifejtettek értelmében, a m. kir. Közigazgatási Bíróság elbírálása.alá tartozik. A Hatásköri Bíróság által követett ennek a gyakorlatnak helyességére enged következtetést a közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosításáról szóló 1934. évi I. t.-c. 13. §-a is, amely a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörét az ott meghatározott módon korlátozta. E törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint ugyanis „a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörének az 1927. évi VI. t.-c.-el a katonai egyének és hátramaradottaik ellátási ügyeire történt kiterjesztése óta a m. kir. Közigazgatási Bíróság és a honvédelmi miniszter között több hatásköri súrlódás merült fel. Ezeknek a kiküszöbölését és a m. kir. Közigazgatási Bíróság e részbeni hatáskörének a különleges katonai érdekeknek megfelelő és félre nem érthető módon való elhatárolását szolgálja az ebben a szakaszban foglalt rendelkezés". Ha tehát a törvényhozás — jóllehet az állandó bírói gyakorlat a szóbanforgó kérdésben úgy az állami tisztviselőkre, mint a katonai személyekre vonatkozóan egyöntetű volt — csak a katonai személyekre vonatkozóan és a különleges katonai érdekekre utalással találta szükségesnek a hatáskör kérdésének a fenti módon szabályozását, míg az állami tisztviselőkre vonatkozóan — bár annak semmi akadálya sem volt — hasonló rendelkezés felvételét a törvényben mellőzte, akkor nyilvánvaló, hogy maga a törvényhozás sem tartotta indokoltnak az állami tiszta községekhez utalt állami és törvényhatósági ügyekkel járó ügyviteli tennivalókat is —látja cl (126.000/1902. B. M. számú rendelet 1. §-a). A közsági határozatnak nem tekinthető. (1941 márc. 17. — 1940. Hb. 65.) 403. 1907: XXVL t.-c, 1912: LXV. t.-c. 120. §. Állami elemi iskolai tanítók fegyelmi ügyeiben végsőfokon a vallás-