Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

84 — Pénzügyi jog. — mert a könyv illetékét — minden ívének térfogatát számbavéve — korábbi birtokosa már lerótta, azt a kincstár nem követelheti mégegyszer. A panasz nem alapos. Az ill. szab. 1. §-ának C) 3. pontja szerint a kereskedelmi könyv illetékének a tárgya: az a könyv, amelyet kereskedelmi vagy iparüzletekről vezetnek. Annak illetékét az ill. szab. 89. §-ának c) pontja értelmében az köteles leróni, akinek üzletéről azt vezetik. Ennek a két rendelkezésnek az egybevetéséből következik, hogy az illetéknek a tárgya: a kereskedelmi könyvnek, mint bizonyítási célzattal kiállított okiratnak a keletkezése, amelynek illetékét a felhívott jogszabály attól követeli, aki könyvet, mint egyoldalú jognyilatkozatokat tartalmazó okiratot kiállítja, illetve a könyv használ itbavételével ki fogja állítani. Amikor tehát a kereskedelmi könyv más személynek a birokába megy át, aki azt saját üzlete eseményeinek a feljegyzésére használja, új okirat, vagyis az illetéknek új tárgya keletkezik, amely u/án a kincstár — a korábbi birtokos által fel nem használt könyvívek térfogatának alapulvételével — törvényesen követel illetéket. Ennek az álláspontnak a helyességét nem érinti az a körümény, ho^y a könyv korábbi birtokosa a könyv használatba nem vett íveinek az illetékét nem követelheti vissza, jóllehet a használatba nem vett könyvelési szabad íveknek — mint fel nem használt okiratürlapoknak — bélyegjegyekben, vagy pénzben lerótt illetékét az elévülési határidőn belül vissza lehet követelni, minthogy ennek az az oka, hogy a bekötött kereskedelmi könyv fogalmilag egységes egy okirat, s ennek folytán a jogszabály annak illetékét nem ívenként, hanem a könyv összes íveinek összeszámított térmértékét alapulvéve, mint egységes egyetlen okirattól követeli, amiből következik, hogy annak részei az illeték visszakövetelhetése tekintetében is követik az egésznek a sorsát, ami abban jelentkezik, hogy a kereskedelmi könyv után lerótt illeték visszatérítésének csak abban az esetben lehet helye, ha az okiratot még ki nem állították, vagyis ha a könyvbe még egyetlen egy bejegyzés sem történt. Minthogy a pénzügyigazgatóság a panaszos által használatba vett könyv után járó illetéket csak a korábbi birtokos által használatba nem vett ívek térmértékének az alapulvételével vette követelésbe, a panaszost az Heteknek a mérve tekintetében sem érte jogsérelem. (Kb. 11.800/1939. P. sz. — 2043. E. H. — 1940. febr. 8. — Pod. 1940. évi 2. f. 41.) 270. 111. díjj. 101. tét. — A felhasználhatás megengedése nélkül átadott, letét jellegével bíró készpénzóvadék visszavételéről kiállított elismervény az illeték-díjjegyzék 101. tételének í) pontja szerint 2 P illeték alá esik. (Kb. 5793/1938. P. sz. — M. K. LVII. évf. 3fc.) 271. — Ügyvéd részére egy vagy több meghatározott ügy ellátására adott megbízás (ügyvédi díjlevél), mivel a szerződő felek akarata meghatározott eredmény megvalósítására irányul, önálló munkavállalási szerződésnek minősül. (Kb 5311* 1936. P. sz. - M. K. LVII. évf. 40.)