Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Ügyvédség. 1196—1198. — 903 1198. ür. 106. §. — Perköltséget terhelő elsőbbségi jog rnegcszlása egy eljárásban eljáró több ügyvéd esetében. — I. Az Ügyvédi Rendtartás 106. §-án alapuló elsőbbségi jog nem jelenti azt, hogy annak alapján a per végső szakában eljáró ügyvéd a per vagy más eljárási költségre korlátlanul, tehát a perben vagy eljárásban ugyancsak megbízottként tevékenykedett ügyvédtársainak megelőző, vagy párhuzamos munkadíjigényére való minden tekintet nélkül megtartási jogot gyakorolhatna (Ür. 102. §.). Hanem ennek az elsőbbségi jognak oly esetben, mikor a perben vagy eljárásban egymást követően több ügyvéd járt el, korlátja az, hogy az eljárásban részt vett, tehát az eljárási költségek tekintetében érdektelen harmadik személynek nem minősíthető ügyvédek egymás közötti jogviszonyában a marasztaláskor eljárt ügyvéd ezt az elsőbbségi jogot nemcsak a saját, hanem az ügyben ugyancsak eljárt ügyvédtársai javára és azok jogos érdekei sérelme nélkül gyakorolhatja, s az ügyvitel közössége folytán megtartási jogát is csak ebben a keretben érvényesítheti. — II. Az ür. III. fejezetében szabályozott ügyvédi kötelességekből okszerűen következik, hogy akkor, amüíor kétségtelenül megállapítható az, hogy a bíróság által az ellenfél terhére megítélt valamely költség nem a marasztaláskor eljáró ügyvéd, hanem az ügy korábbi szakában eljáró másik ügyvéd munkájának ellenértéke fejében állapíttatott meg és csak az ür. 106. ,^-ának rendelkezése folytán kerül a marasztaláskor eljáró ügyvéd kezéhez, — úgy ez az ügyvéd ezt, az előbb eljáró ügyvédtársát munkásságának ellenértékeként az anyagi jog szerint megillető költséget a saját utóbb kifejtett tevékenysége fejében magának meg nem tarthatja, hanem azt az idegen értékek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségének folyományaként, ügyvédtársának per nélkül, fegyelmi felelősség terhe alatt kiadni tartozik, mert az Ür. idevonatkozó rendelkezései szerint nyilvánvaló az, hogy a törvényhozó az elsőbbségi és megtartási jog megadása útján a munka ellenértékét annak az ügyvédnek a részére akarta biztosítani, aki a díjazásra érdemesített munkát ténylegesen végezte, akivel szemben ez okból a díjazott munkában részt nem vett másik (későbbi) ügyvéd elsőbbségi jogára jóhiszeműen és sikerrel nem hivatkozhatik. Ha pedig a marasztaláskor eljáró ügyvéd a korábban, vagy vele párhuzamosan tevékenykedett ügyvédtársa által kiérdemelt költséget ennek feltétlenül kiszolgáltatni köteles, úgy nincs akadálya annak sem, hogy az ily jellegű per vagy eljárási költség bírói felosztásakor perreutasítás mellőzésével közvetlenül annak az ügyvédnek a javára soroztassék, akit az a jogerős bírói határozat értelmében valójában megillet.