Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Ügyüéúség. 1189. — az alperessel szemben a felperes képviseletéről való lemondása következtében különben is halályál vesztette, az alperes többek között a díjlevélnek arra a tartalmára hivatkozással lámadta. mely szerint a felperes a kikötött jutalomdíj leszállítását és mérséklését semmiféle címen nem követelheti. ... Mini a lejben II. a. . . .) Minthogy pedig a dijlevélnek hivatkozott kikötése a megbízás visszavonása törvényben biztosított jogának szabad érvényesülését gátolhatja és így az a törvény céljával ellentétben áll, — ezért az alperes védekezését illetőleg támadását a díjlevélnek a kifejtettek folytán bírói figyelembe nem vehető hivatkozott tartalmára sikerrel annak ellenére sem alapíthatta, hogy az adott esetben a megbízási jogviszony nem a megbízás visszavonása, hanem az ügyvédnek a képviseletről történi lemondása folytán szűnt meg. A peresfelek egyező előadásán alapuló, meg nem támadott további irányadó tényállás szerint az alperes a felperes képviseletéről egy ízben már előzőleg is lemondod, arra való hivatkozással, hogy az alperes a felperes ellen a saját nevében és más képviseltje nevében is behajtási pert tett folyamaiba. Ezt a lemondását azonban az alperes a felperes kérésére utóbb visszavonta. Megállapítható ebből, hogy a pereslelek e behajtási perek folytatását és az azok folyományaként előrelát babi végrehajtási lépéseket olyan érdekellentétnek nem tekintették, amely a megbízó és a megbízott ügyvéd között a dolog természete szerint megkívánt bizalmi viszonyt annyira megrontja, hogy annak következtében az alperes a felperes képviseletét az örökösödési perben tovább nem láthatja el. Knnek folytán az alperes által felhozott az a körülmény, hogy a felperes utóbb az alperes által ellene folytatott végrehajtási lépések sikerét meghiúsítani törekedett és hogy a felperest akkor is ez a célzat vezette, amikor maga ellen a kényszeregyességi eljárás folyamatba tételét kérelmezte, — a felperest valósága esetében sem hozta olyan helyzetbe, hogy ezek miatt ő a felperesnek az örökösödési perbeli képviseletét tovább el nem láthatta és így arról a felperes hibájából lemondani kényszerült. Ezért az alperes további támadásként azt is alaptalanul vitatta, hogy a díjlevélnek hatálytalanná válása a felperes képviseletéről történt lemondása ellenére azért nem következett be, mert a lemondást a felperes rosszhiszemű eljárása idézte elő. Az alperesnek további felülvizsgálati támadása az volt, hogy a felperes képviseletéről történt lemondása a díjlevél hatálytalanná válását azért sem eredményezheti, mert a felperesnek a díjlevélben tett beismerő nyilatkozata szerint az alperes a díjlevélben kikötött jutalomdíjat már a díjlevél kiállítása előtt kifejtett ténykedésével teljes egészében kiérdemelte, — hogy továbbá a felperes képviseletének elvállalásából azért nem vonható következtetés arra, hogy az alperes a kikötött jutalomdíj ellenében a felperes perbeli képviseletét is köteíes volt ellátni, mert az alperes az örökösödési perben> a felperes képviseletének ellátását valójában díjtalanul és csak azért vállalta, mert az örökösödési per tárgya meghatározón hányadának jutalomdíjként történi kikötése folytán az örökösödési perbeli képviselet helyes ellátása az ő (az .alperes) érdekét szolgálta. Az ezekre alapított felülvizsgálati támadás érdemi elbírálásához annak