Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)
— Végrehajtási eljárás. — ( ..mint a fejben II. a....) A letéti összeg tehát a most megjelölt mérvig; a hátrább álló hitelezők javára kielégítési alapul nem szolgálhat. Ennek a jogkérdésnek az elbírálása jelen sorrendi ügyben a m. kir. Kúriának a Polgári Határozatok Tárában 399. és 400. sorszámok alatt lehelt elvi jelentőségű határozataiban kifejezésre jutó, a sorrendi végzés anyagi jogerejére vonatkozó jogszabály értelmében végérvényesen történik, mert a Lebosz. különleges jogkörére vonatkozó, előrebocsárott jogszabályok a Lebosz és a megváltást szenvedők, valamint a földhöz juttatottak közötti jogviszonyt, — a jelzálogos hitelezőkre is kiterjedő hatállyal szabályozzák, e jogviszonyok léte és tartalma tekintetében tehát, — a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 29. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés alól való kivételkép, —perre utasításra szükség nincs. Önként értetődő, hogy a Leboszt megillető szóbanlévő megtérítés nem haladhalja meg azt az összeget, amelyet a Lebosz annak idején a jelzálogos, követelések mindegyikére valóban fordított, — viszont, minthogy az amink idején történt fizetés —• az említett korlátok között — teljesítés hatályával bírt, — fizetményeinek a megválási ár — tőkére cső része után — a fizetéstől a letétbe helyezésig kamat tovább nem terhelte, ha tehát esetleg a letéti öszszegben ily kamatok is foglaltatnának, ezek a kamatok ugyancsak nem képeznek kielégítési alapot. Ezekhez képest az érdemleges döntéshez szükséges, hogy a Lebosz a jelzálogjogok telekkönyvi sorrendjében, külön-külön felszámítsa, hogy mit és mikor fizetett mindegyik követelésre tőkében, kamatban, esetleg költségben vagy egyéb mellékszolgáltatásként, — amire a Lebosz az elsőbíróság előttieljárásban késznek is nyilatkozott, — és módot kell nyújtani neki arra. hogy fizetéseit, mindegyik hitelező részéről, telekkönyvi bejegyzésre alkalmas és az előbbiek szerinti részletezést tartalmazó okiratokkal igazolja. (1939. dec. 19. — Pk. V. 5656/1938.) 1157. (Vht. 190. §.), 16.301/1933. M. E. 1. §., 10.900/1935. M. E. 2. §. — Aranydollárban meghatározott követelés sorozása és letétbentartása. — I. A 16.301/1933. M. E. számú rendelet 1. §-ának és a 10.900/1935. M. E. számú rendelet 2. §-ának egybevetett értelmében, ha a záloglevelek vagy kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló követelés aranydollárban van meghatározva, vagyonnak vagy vagyontömegnek bírói felosztásánál a sorozandó követelésnek pengőre átszámításával a követelést aranyértékben kell sorozni. Az így kiszámított pengőösszegbói egyelőre bírói letétben kell tartani annyit, amennyiben és amilyen összeg erejéig az érdekelt a felosztandó tömegből részesedhetnék, ha a sorrendben előtte álló aranydollárban meghatározott követelések a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára alapján kiszámított pengőösszeggel soroztatnának. Mellőzni kell azonban a különbözetnek bírói letétben tartását, ha a felosztásban az érdekeltek megegyeznek. Érdékelteknek kell tekinteni ebből a
