Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

52 — Pénzügyi jog. — évben fizettek ki, nem lehet a házbirtok jövedelmének megállapítása során levonni azért, mert ezek a költségek nem az adóévet megelőző évnek a nyersbevételét terhelik. Az így ki nem fizetett tatarozási költség tőketartozásként jelentkezik s a viszszafizetésére fordított összegek a J. V. H. ö. 15. §-ának (3) bekezdése szerint nem vonhatók le a jövedelemadó alapjából. (Kb. 6546/1937. P. sz, — M. K. LVIII. évf. 17.) 129. J. V. H. ö. 11. §. 2. p. — E pont nem teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogy a korábbi adóévekben történt jövedelemadó-kivetések során mi alapon mily összegű tatarozási és karbantartási költséget vettek figyelembe. (Kb. 18.312/193fí. P. sz. — 2023. E. H. — Pod. 1939. évi 3. f. 86.) 130. J. V. H. ö. 11—13. §§.,. K. K. H. ö. 161. §. — A vagyonátruházási illeték után, úgyszintén a J. V. H. ö. 12. |-a alapján le nem vonható más köztartozások után igazoltan fizetett kamat nem vonható le az adózó jövedelmének együttes összegéből. (Kb. pénzügyi osztályának 337. számú jogegységi megállapodása. — 1939. XII. — Pod 1939. évi 4. f. 103.) 131. J. V. H. ö. 11. §., 22. §. — Korlátolt felelősségű társaságnál a társasági tagnak a törzsbetét utáni tőkejövedelme kizárólag a taggyűlés által a tagok közt felosztott nyereség. Ebből a szempontból az, hogy a tag milyen arányban tulajdonosa, illetve törzsbetétese a társaságnak, — közömbös. (Kb. 16.867/1939. P. sz. — 2050. E. H. — 1940. márc. 2. — Pod. 1940. évi 2. f. 53.) 132. J. V. H. ö. 13. §. 1. bek. — Az 1267. számú elvi jelentőségű határozat nem vesztette érvényét, illetve nem vált tárgytalanná a J. V. H. ö. 13. §. (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a részvénytársulatoiktól, stb. felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának — a törlesztési idő egész tartamára — változatlanul az az összeg veendő, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik. (Kb. pénzügyi osztályának 346. sz. jogegységi megállapodása. — 1939. XII. — Pod. 1940. évi 117.) 133. J. V. H. ö. 13. §. — Az életbiztosítási díjra kifizetett összegeket — noha ezek is magánjogi kötelezettség címén fizettetnek ki — azért nem lehet tehertételként a jövedelemadóalap kiszámításánál levonni, mert noha számszerűleg ezzel is csökken a jövedelem, de viszont az adózó javára — az életbiztosítási tőke iránti igény megszerzése által — vagyongyarapodás keletkezik, a jövedelemcsökkenés tehát csak látszólagos. (Kb 10.145/1937. P. sz. — M. K. LVIII. évf. 14.) 134. J. V. H. ö. 13. §. — A tiszti óvadék után járó kamatok